Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Keresztyén egzisztencia mint cselekvés Szót kell ejtenünk azokról a szakaszokról, melyekben az irodalom és forráskritika „figura etimológia” vitáját is kiváltó megismételt ámen szókapcsolattal találkozunk.6» A vizsgálatok során kiderült, hogy helytelen általános tézisek alá vonni a kérdést, hisz a válaszok „helyhez” kötöttek. Míg egyes esetekben, főleg a korban későbbi iratokban, az irodalmi szempontok a meghatározóak, addig például a már említett Num 5,22-ben a funkcionalitás állhat a háttérben.61 A szó megbízhatóságába a jogi gyakorlatban is belekapaszkodtak, legalábbis erről árulkodik az a fennmaradt héber Ostrakon,62 mely egy betakarító munkás esetét írja le, aki igazának alátámasztására az „ámén”-t hívja segítségül.« A formula hasonló megjelenése, például az íKir 1,36-ban, amikor Benájá válaszol a királynak, s azt kéri, hogy maga az Úr mondjon áment arra, amit a király elmondott. „JHWH áménjára” visszatérünk még az újszövetségi kitekintés után. Jer 28,6-ban a próféta vitájában Hananjával az „ámén” már sokkal inkább egy kívánság beteljesülését fogalmazza meg: legyen úgy illetve bár úgy lenne! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Jeremiás az „ámén-t” a hamis próféciára válaszul mondja ki, s ebből „nyitva” mutatja be, mi az Isten igaz üzenete a nép számára. A fogság utáni időszak jelentős változást hoz a fogalom használatát illetően. Legszembetűnőbben a Neh 8,6 beszél erről, amikor is a nép Ezsdrás imádságára válaszol: ámen, ámen.« Utalok a fenn már aláhúzott megállapításra, az „egész népnek” az egyes ember szempontjából is döntő szerepe van az ámen kimondásakor. A liturgiái megjelenési formák is ehhez az időszakhoz köthetők. Az imádságok és benedikciók során az áment disztributív értelemben használják. Az iKrón 16,36-ban megjelenő« hällel V JHWH mint záró formula az istentiszteleti liturgiái használatot támogatná, de több kutatás6 óva int a tényszerű megállapítástól, inkább az „irodalmi eszköz” felfogást helyeslik.57 s° Pl. Num 5,22; 51 Több kutató szerint (így Rad,Noth, J. Jeremias) a kétszer kimondott ámen nem pusztán a megerősítést, nyomatékosítást szolgálja eredeti értelmére vonatkozóan, hanem két különböző dolgot (funkciót) értelmez, két különböző szóra vonatkozik. „Eskesse meg a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, és ezt mondja neki a pap: Tegyen téged az Úr esküvel elátkozottá néped között! Tegye az Úr medencédet koraszülővé, méhe- det dagadttá! Hatoljon be ez az átokhozó víz belső részeidbe, dagadjon be a méhed, és legyen koraszülővé medencéd! Az asszony pedig mondja rá: Ámen! Ámen!” A két ámen az átok kettős voltára vonatkozik, egyrészt a medencére, amely koraszülővé lesz, másrészt a méhre, mely megdagad. Érdekes vallástörténeti kérdés a fejezetben elénk adott féltékenységi törvény, főként annak fizikai vonatkozásaiban. 52 in TRE387.0. 53 Naveh 130. in Tre 54 „És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen!” 55 Ezen kívül a Zsolt. 41,14; 72,19; 89,53; 56 pl. J. Jeremias i.m. 57 J. Jeremias érveit azzal támasztja alá, hogy más, a fogság kora utáni iratok, mint Tob 14,15; Jdt 16,25; Hl Makk 7,23; IV Makk 18,23; sőt maga az Újszövetség is gyakran mint irodalmi záró formát használja a fogalmat. Ezzel Jeremias nem a fogalom értékét vonja kétségbe vagy kisebbíti, mindössze figyelmeztet, nem elsődlegesen csak a Siínispalaki Fizetik 43
