Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az istentisztelet eszkatológiai tartama. The eschatological tenor of the church service
Kádár Ferenc ruháztatott fel, és Úrrá tétetett mennyen és földön.”18 A keresztség engedelmeskedés e hatalmas Úr parancsának. Pál tanítása is egyértelművé teszi, hogy ennek a sákramentumnak a megváltás teljes eseménye az alapja. A Róm 6,ikk. nagy igéje egyszerre beszél keresztről és feltámadásról, halálról és új életről. A keresztség által úgy részesedik tehát az ember Krisztus megváltó erejében, hogy részese lesz az ő eszkatologikus valóságának: „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.” (5. v.) Ugyanezt fejezi ki más analógiával a Gál 3-ban, ahol a Krisztusba keresztelkedésről, a Krisztus magunkra öltéséről beszél (27. v.). A megkeresztelt ember „Ígéret szerint örökös” (29. v.), az új aión megvalósulásának eseményében, új életben élhet. A keresztelő egyháznak nem pusztán földi értelemben véve „van jövője”, hanem a jövő Urának jelenlétét és hatalmát ünnepli minden keresztelés alkalmával. A másik sákramentum, az úrvacsora a lehető legintenzívebben jeleníti meg az istentisztelet eszkatologikus tartalmát. Már az ószövetségi asztalközösségekben, közös étkezésekben (szövetségkötéskor, áldozatbemutatás után, stb.) is felismerhető az eszkatologikus gondolat. Különösen a messiási kor üdvlakomáiról szóló ígéretek11» leírásaiban tárul ez elénk2". Az is kimutatható, hogy a páska, az ószövetségi húsvét megünneplésében a honfoglalás, illetve a bírák kora után változás, gazdagodás történik. Megjelenik ugyanis az eszkatológiai tartalom. A neves katolikus teológus, Várnagy Antal így ír erről: ,Amikor a választott nép már az ígéret földjén élt, és egyre jobban tudatára ébredt, hogy a messiási ígéreteket hordozza, akkor az első húsvétra való emlékezés még egy vonással bővült: nem csak megjelenítette az első búsvétot, hanem előre is mutatott a jövendő teljesebb üdvösség felé: eszkatologikus jelleggel utalt a messiási idők felé”21. Jézus és tanítványai közös étkezésein, különösen az utolsó vacsorán ez az ószövetségi gondolat jelenik meg és nyer új értelmet. Ez az „eszkatologikus horizont”22 az egész egyiittlétet jellemzi, de különösen az Isten országára történő utalásban válik egyértelművé (Mk 14,25). Varga Zsigmond az úrvacsoráról írt jelentős tanulmányában2 * kifejti, hogy az úrvacsora szereztetési igéje öt újszövetségi előfordulása közül2-* a négy evangéliumi hely tükrözi leginkább a jézusi intenciót, mely szerint a közös étkezés, s benne az úrvacsora szerzése eszkatologikus tartalommal bír. 18 Török: i.m. (1985) 45519 Pl. Ézs 25,6-8; Jóéi 2,24kk 20 Ld.: Bolyki János: Jézus asztalközösségei-, Budapest, 1993,180k. 21 Ld.: Várnagy Antal: Liturgika, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1999, 23. 22 K-H. Bieritz szóhasználata, kl.: Karl-Heinrich Bieritz: Liturgik, Walter de Gruyter, Berlin-New York, 2004. 288k. 23 Dr. Varga Zsigmond: Az úrvacsora újszövetségi értelmezésének kérdései ma, in: Hit élet, tudomány, Debrecen, 1988. sskk. 24 lKor n,23kk; Mk 14,22-24; Mt 26,26-28; Lk 22,19k; Jn 6,51 68 Siirn\|ialiiki Fii/jlrk
