Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az istentisztelet eszkatológiai tartama. The eschatological tenor of the church service
Az istentisztelet eszkatológiai tartalma ez, amely képessé tesz bennünket arra, hogy felülemelkedjünk a ma veszedelmein, és Isten mindent újjáteremtő munkájának tanúi és partnerei legyünk.”1^ E gondolatot továbbfűzve utal a lKor 15-re, ahol Pál a feltámadásról szóló nagy tanítás végén hálát ad a Krisztusban adott diadalért, majd - nem véletlenül - így folytatja az 58. versben: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (58.V.). Krisztus feltámadása nem tesz tétlenné, sőt ellenkezőleg, „minden embert felszabadít az élő Isten szolgálatára”“*. Istentiszteletünknek ez a húsvéti, egyben eszkatológiai tartalma nem fordít el e világ valóságától, hanem éppen a világért való felelősségvállalásra buzdít. Ennek teljesebb megértése és megélése a Szentlélek munkája által történik meg, ahogyan azt az első pünkösd eseményeiben is látjuk (ApCsel 2). 3./ Az istentiszteleti közösség sákramentális közösség. Az, hogy az isten- tisztelet nem pusztán a múltban szabaditást adó, a jelenben kegyelmet gyakorló Úrral, hanem az Eljövendővei való közösségünk is, leginkább a sákramen- tumokban érhető tetten. „A sákramentumok eschatologikus jelek: a végső szabaditást anticipálják.”16 Az istentiszteleti közösség pedig sákramentális közösség16, mert létét és egész tevékenységét a sákramentumok veszik körül. Minden, ami az istentiszteletben történik a keresztség felől jön, és folyamatosan az úrvacsora felé halad1*7. Tehát az istentisztelet természetes terét, kontextusát a sákramentumok adják, sőt tartalmát is alapvetően ezek határozzák meg. A keresztség lényege éppen az eszkatologikus jellegéből ered. A szerezte- tési ige (Mt 28,18-20) a megdicsőíilt létmódba lépett Úr győzelmi híradása arról, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. A sákramentum kiszolgáltatása az eljövendő világ Urának parancsa, aki a keresztelést végző egyháznak eszkatologikus jelenlétét ígéri: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (20. v.) Azt nyilván elvetjük, hogy ez a sákramentum névadási szertartás lenne, vagy az egyházba fogadás aktusa. De az is túl szűk értelmezés volna, ha pusztán Jézus kereszthaláláról, vérének bűntörlő jellegéről szólnánk. A teljesebb értelmet akkor fedjük fel, ha felismerjük: „A keresztség szereztetése nem a ’történeti’, hanem a feltámadott Krisztusra megy vissza, aki teljhatalommal l:! James I. McCord: Easter as Hope, in: The Princeton Seminary Bulletin, 1990/2. 132. 14 Uo. 15 Czeglédy: i.m. (1974). 178. 16 A sákramentális közösség kifejezést nem Henri de Lubac: „Az egyház mint sákramentum” (Krisztus sákramentuma, a kegyelem látható jegye) egyházmodellje értelmében vesszük, hanem abban az értelemben, hogy az egyház életét, istentiszteletét a sákramentumok határozzák meg. A de Lubac-féle modellről részletes összefoglalást ad Avery Dulles: Models of the Church c. könyve, New York, 1974, s8kk. 17 Karl Barth ezen gondolatát, mely a Christliche Dogmatik c. művében többször is megjelenik, idézi Czeglédy: i.m. (1996) 57. Ld. még Barth Breviárium, Budapest, 1993,102k. Sánispiilaki Hi/,elek 67
