Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views

Sawyer Frank Mert minden indulat helyes megzabolázására az a meggyőződés volt a legjobb fék, hogy nincs semmi jobb, mint Isten parancsainak engedelmeskedve művelni az igazságot, s hogy a boldog élet végső célja az, hogy Isten szeressen minket.2’-» Kálvin tudatában van annak, hogy két olyan nagy kérdéssel foglalkozik, amelyek a filozófusokat is foglalkoztatták. Szókratész tanította azt az alapjel­igét, hogy „ismerd meg önmagad”, Arisztotelész pedig a „jó és boldog élet” kérdésével kezdi etikáját. Kálvin teológiai módon foglalkozik ezekkel a témák­kal. Az önismeretnek része saját bűnösségünk ismerete, amely szemben áll azzal a ténnyel, mely szerint arra hívattunk, hogy „Isten parancsainak enge­delmeskedve műveljük az igazságot”. Ez az utolsó pont Kálvin teonóm fóku­szát mutatja, amelyről a későbbiekben még ejtünk szót. Biblikus realizmus Amikor tehát ezeket az elgondolásokat a társadalometika témájával állít­juk összefüggésbe, azonnal tudatában leszünk annak, hogy a cél az átalakulás, jóllehet annak a mi mindenféle korlátáink útjában állnak, és „a becsvágy, gő­gösség és hálátlanság” teljes mértékben eltorzítja azt. Kálvin biblikusán realis­ta volt. A legtöbb embernél tisztábban látta azt, hogy „csalárdabb a szív min­dennél” (Jeremiás 17,9), és hogy bölcsességnek kell költöznie a szívünkbe (Példabeszédek 2,10), és meg kell őriznünk szívünket mint „életforrást” (Pél­dabeszédek 4,23). A Példabeszédekben és Kálvinnál is annak összefüggésében kell ezeket értenünk, hogy a szív az a hely, ahol meg kell értenünk a szeretet és az igazságosság isteni parancsát, és engedelmeskednünk kell annak. Ami ne­gatív megközelítésnek, sőt kifejezetten defetizmusnak tűnik — az emberi szív csalárdsága -, annak fontos szerepe van a társadalometikára nézve: azok, akik a bűnről szóló komoly tant vallják, és olyan egzisztenciálisan szólítja meg őket Isten Igéje, mint ahogyan Kálvint is megszólította, előre figyelmeztetést kap­nak arra, hogy ne várjanak utópisztikus társadalmi álmokat, amelyek majd elérik az „üdvösséget” - ahogyan azt a történelemben már számos mozgalom és párt ígérte. Az önismeret hiányának eredményét nagy ideológiák mutatták be, amelyek a hatalommal való bálványimádó visszaélésbe sodornak.»" Kálvin kétséget kizáróan a „gyanakvás mesterei”»1 közé tartozik - mint például Au­gustinus, Kierkegaard, Dosztojevszkij, Nietzsche, Freud, Marx, Heidegger és Sartre -, akik a maguk módján mindannyian megküzdöttek az emberi motivá­ciók és cselekedetek hamisságával és hiteltelenségével. Kálvin jól érzékelte rejtett motivációinkat és szándékaink elracionalizálását, éppen ennek köszön­hető az, hogy társadalometikája tudatában van az ideológiákkal járó veszé­lyeknek. Ahogyan korábban idéztük Taylort: a reformerek élesebben látják a hiányosságokat. Nemcsak más csoportok hiányosságait (jóllehet Kálvin eléggé polemikus más csoportok irányában, ahogyan az kifejezetten divatos volt ab­2‘» Institutio, II.i.3. 30 Bob Goudzwaard, Mark Vander Vennen & David Van Heemst, Hope in Troubled Times: A New Vision for Confronting Global Crises (Grand Rapids: Baker Aca­demic, 2007). 31 Vö. Merőid Westphal, Suspicion & Faith: The Religious Uses of Modern Atheism (Grand Rapids: Eerdmans, 1993). 44 Siirn.v|iiiliiki Füziiok

Next

/
Oldalképek
Tartalom