Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Paul Wells: A kisebbségi lét kihívásai. Challenges of Being a Minority
A kisebbségi lét kihívásai ahol a hit és a hovatartozás a mérce. Ebben áll a keresztyén probléma, mert ha a hovatartozás látható, akkor a hit nem, vagy legalábbis nem annyira közvetlenül.24 Ez tehát a kérdés lényege. Ha szociológiailag a vallásos csoportok státusza nagy eltéréseket mutat a modern Európában, a katolikus Lengyelországgal vagy az ortodox Romániával az egyik, és a szekularizált Franciaországgal vagy a korábbi NDK-val a mérleg másik végén, a hovatartozás formáinak - az egyik eset virtuális többségétől a másik majdnem láthatatlan kisebbségéig - nem sok köze van ahhoz, hogy mit jelent alapvetően az, hogy „keresztyén”. A társadalmi vizsgálódás számára ott van a probléma, hogy a „keresztyén” nem jobban definiálható szociológiai fogalmakkal, mint a megtérés pszichológiai fogalmakkal. Mindkét esetben közrejátszik valami, amiről a vallásos megtapasztalás azt állítja, hogy nem vethető alá tudományos elemzésnek, és hogy van valami a transzcendens tényezőben, amit emberileg csak úgy tudunk leírni, hogy titokzatos vagy irracionális. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy több keresztyén van Európában, mint gondolnánk - az is lehet, hogy kevesebben vannak, de ezt csak Isten tudja. A keresztyén hit transzcendens vonása a kezdetekre utal kétféle módon is. Először is a történelmi értelemben vett kezdeten azt értjük, hogy „az Ige testté lett, és láttuk az ő dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1,14) A keresztyénséget mindenekelőtt úgy definiálják, mint ami ettől a ponttól ered, és ami keresztyén, az összefügg azzal az igazsággal, ami az inkarnációs kijelentésben lett lefektetve. A kommunista mivoltot nem az definiálja, hogy mit mond vagy mit tesz ma egy kommunista párt, hanem amit Marx, Engels és a Kommunista kiáltvány mondott, a sort záró Leninnel mint prófétával együtt. Hasonlóképpen a keresztyénséget nem az definiálja, hogy mit mond vagy mit tesz ma ez vagy az az egyház, hanem hogy miről szól az eredeti igazság és az apostoli bizonyságtétel. Másodszor a kezdetek személyes értelemben ennek az igazságnak a befogadására vonatkoznak, amely a transzcendens munkája. Nem véletlenül tanította a keresztyénség szerzője az újjászületést, mint ami szükséges az Isten országába jutáshoz és ahhoz, hogy az Ő tanítványai legyünk. A keresztyén mivoltnak része a Krisztussal való személyes kapcsolat, mely a mi spirituális eredetünkből következik. Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. (János 3,5) Az Országhoz tartozás, mely Ország jelenleg nem látható, és nem ebből a világból való (János 18,36), annak függvénye, hogy kapcsolatba kerültem-e Krisztussal az újjászületés révén, mely a fizikai származással ellentétben Isten új életet adó lelki műve (János 3,6). Az újjászületés az Újszövetségben rokon értelmű a halálból való új életre keléssel (Efezus 2,6), hogy új teremtményekké váljunk Krisztusban, hasonlóan ahhoz, amikor a teremtésbeli világosság felragyog a sötétségben (2Korinthus 4,6). Transzcendens értelemben a keresztyénség egy olyan identitásra utal, mely összefüggésben áll a hit szerzőjével és beteljesítőjével (Zsidók 12,2), valamint beavatás az Ő lelki testébe, fiúságába, szeretetébe és reménységébe. Mindkét realitás a szociológia leíró, statisztikai és mennyiségi céljain túl he24 Murray, Church After Christendom, 1. fej. hovatartozás/hit/viselkedésmód témáiról Sáruspalaki Fii/,elek 17
