Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Folt és ránc nélküli egyház. Church without Spot or Wrinkle
Füsti-Molnár Szilveszter nak Krisztus identitása éppen a neki szentelt szolgálatban lesz kézzelfogható, amely egyben meghatározza a világban elfoglalt helyüket is. Éppen ez a világos krisztológiai jelleg sérült a „szolgáló egyház teológiájában”, amely hamis ekkléziológiai következtetésekhez vezetett. A harmadik aspektus c) az egyház szekularizációjában és a magyar társadalom sajátos arculatában ragadható meg a szocializmus évtizedeiben. Ez meró'ben mást jelentett, mint a tólünk nyugatabbra lévő világban. A Magyarországi Refomátus Egyház nem tudta volna figyelmen kívül hagyni a szekularizáció folyamatait, ha nem épül ki a szocialista államhatalom. Ez alapvetően az alábbi okra vezethető vissza. A szekularizációval való szembesülés gyengítette volna a hivatalos egyházvezetés érdekeit, esélyt adva azon kisebbségben lévő irányzatok megoldási kísérleteinek előtérbe kerülésére, amelyekkel szemben propagandaszerű, kvázi teológiai munka folyt. Egészen más színezetet nyerhetett volna ugyanis az egyház missziója, így a missio Dei, ahhoz az elképzelthez képest, amelyet „különleges magyar teológiai” sajátságként tüntettek fel a szolgáló egyház teológiájának fenntartói. Az egyház kiszolgáltatottjává vált annak a kommunista ideológiai háttérnek, amelyben az etikai normák a szükséges minimum szintet sem tudták elérni. Mi sem fémjelzi ezt jobban, mint az az ördögien kimunkált és fenntartott ügynökrendszer, amivel kontroll alatt tartották az egész egyházi életét, olyan mély lelki deformitásokat híva ezzel életre, amelynek hatása alól még a mai egyház sem képes felszabadítani magát. 3) Az ötödik fejezetben (A Magyarországi Református Egyház ekkléziológiai kontextusának áttekintése a kommunizmus bukását követő közvetlen időszakban) azokat a sajátos környezeti tényezőket mutatom be politikai szociológiai, kulturális és teológiai vonatkozásokban, amelyek meghatározták a Magyarországi Református Egyház rendszerváltás utáni (1990-2000) időszakát. Összességében elmondható, hogy az úgynevezett rendszerváltás utáni időszakban a Református Egyház egy komplex és igen nehéz helyzetben találta magát. A bizonytalansággal és az önazonosság hiányával kellett szembesülnie a magyar társadalmon belül. Az egyháznak rá kellett ébrednie, hogy a kommunista ideológia sokkal mélyebb agymosást végzett, mint azt bárki is gondolhatta. Ehhez a szomorú képhez társul a szekularizáció, a globalizáció és a kapitalizmus erőinek hirtelen megjelenése és ugrásszerű megnövekedése, amelyet a kommunizmus mesterségesen és egészen hatékonyan feltartott. Az egyház jelentős fáziskésésben volt a Nyugathoz képest, ahol már évtizedekkel korábban (míg nálunk a szocialista-kommunista eszménykép hódított) szembesült azokkal a felvilágosodásból származó kérdésekkel, amelyeket a dialektika-teológia nem, vagy csak részben kívánt megválaszolni. Az I. világháború nyomán a Nyugat közösségeit olyan mértékű társadalmi szétesés jellemezte, amelyben az egyháznak is számos ponton felelősséget kellett vállalnia, és amelyek csak fokozódtak a II. világháborút követően. Egy kettős folyamatként írható le ez az állapot: a) a felvilágosodás és a liberális gondolkodás elveszítette optimista magabiztosságát, kérdései és felvetései azonban meghatározóan jelen maradtak; b) a vallás olyan mértékű presztízsveszteséget szenvedett el,
