Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Folt és ránc nélküli egyház. Church without Spot or Wrinkle
Folt és ránc nélküli egyház ségét annak érdekében, hogy ne kelljen feladnia a keresztyén üzenet megújításának feladatát. A legproblematikusabb ekkléziológiai kérdés itt krisztológiai alapokon határozható meg a következő kérdésben: Hogyan maradhat a lokális egyház, gyülekezet Krisztus testének tagja úgy, hogy egyben lelki otthont nyújt egy keresztyén közösség sajátos formációjának? Az egyházfegyelem és egyháztagság, az egyház tagjainak szerepe, és az egyházvezetésnek olyan tisztán körvonalazható meghatározásaira van itt szükség, amelyre a donatizmus különösen is nagy hangsúlyt fektetett. 7) Az utolsó donatista tényező az egyháznak, állammal és társadalommal kapcsolatos sajátos viszonyában ragadható meg. Hogyan és milyen viszonyban kell lennie a Krisztus testeként értelmezett egyháznak a társadalommal és az állammal? Hogyan veheti fel a harcot a világban jelenlevő bűnnel az egyházi szolgálat? A negyedik századtól elkezdődve az egyház és állam kapcsolata a lehetőségek széles skáláján mozog. Hol és hogyan van felelősségük a keresztyéneknek ebben a kapcsolatrendszerben? Ezekre a kérdésekre kínál alternatívát a donatista mozgalom, amelyben az egyházfegyelem különösen előtérbe került, mint amiben az egyház tagjai megóvhatják magukat a környező világ veszélyeitől, tisztá- talanságától. Ebben az egyházfegyelemben az alapot általában az egyház klasszikus elemei szolgálják: a kánon, a hitvallások és az egyházi tisztségek. Ezzel szemben a donatizmusban a keresztyén életvitel tisztasága felvette a versenyt, és a hitvallások helyére kívánt lépni, valamint az egyházi tisztségek fontosságával szembe előtérbe kerültek a mártírok. A donatizmus az egyház közösségén belül egy alternatív társadalom kimunkálásában látta a megoldást, amely végig fenntartja magának a jogot az állam mindennemű igazságtalanságaival szemben való ellenállásra. Az állam és egyház kapcsolatában így csak a teljes szeparációt tudta elképzelni. A donatizmus ekkléziológiája és történelme alapján megállapíthatjuk, hogy egy olyan paradigmatikus jelenségről volt szó, amely úgy juttatta érvényre teológiai, egyházi befolyását, hogy fennállásának mintegy három és fél évszázadában sikeresen alkalmazkodott kontextusának szociológiai — gazdasági - politikai és etikai erőviszonyaihoz, és komoly befolyással bírt a Katolikus Egyház ekkléziológiai fejlődésére is. Sajátos színezettel maradt végig domináns szereplője az Északnyugat-Afrika keresztyénségének a 4. és 7. század között. Ekkléziológiai radikalizmusa sokkal közebb állt az Északnyugat- Afrika keresztyén tradíciójához, mint például az augustinusi teológia, amelyben a történelem szakadatlan változása közepette működő alternatívát talált a ke- resztyénség örökérvényű kérdésére, hogy hogyan őrizheti meg az egyház a keresztyén üzenet lényegét úgy, hogy ne híguljon fel a világ elvárásai szerint, ugyanakkor a világgal se szakítsa meg kapcsolatát végérvényesen. A donatista teológia az előbb vázolt tényezők szerint is az egyház szüntelen megreformálásának feladtában volt elsősorban érdekelt. l‘k 121
