Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
Veszélyben a WC! csillant elő a vize. Vénült, fogyott, változott meg a víz is. Csak ő nem, ő nem. Figyelemre nem érdemes, meg nem számlálva (még a leltárból is kifelejtődött), adómentesen (pedig valami ötven éve már még a kutyák után is adózik a magyar), szerényen, szürkén, de hasznosan és ereje teljében állott hivatásának szolgálatában. Papírra is csak egyszer került a neve. Dóka Mihályné (ilyen nyelvű asszonyt is csak néha szülnek a századok), egy veszekedés alkalmával rárakott a szomszédjára, Pócs Józsefnéra minden ocsmányságot. A legkisebb volt ezek között, hogy Pócsné országos parázna (régmúlt időben), ezégéres tolvaj (jelen időben is) és olyan vén szipirtyó, korára nézve, mint a pap budija. Ez, ez az utolsó, ez már sok volt Pócsnénak is. Utóvégre, ami csak félig igaz, az még eltűrhető, de ami nem igaz, az már nem igaz és törvényt kíván. A perben Pócsné tanúnak beidéztette Szabó Illést is, a község legöregebb emberét. 106 éves volt Illés, ökrösszekéren, dunyhák között vitték a törvénvházig, s onnan fel a tárgyalóterembe két markos ember emelintette. A bíró kellő komolysággal feladta a kérdést:- Kaparásszon csak vissza kend az emlékezetébe, mennyi idős lehet az eklézsiái árnyék szék ott a Takta-partján? Illés kaparászott (elébb a fejében), sokáig nem szólt mert nagyon-nagyon messzire kellett visszamennie elméjének. Hümmögött, homlokot ráncolt, dünnyögött, azután legyintett:- Idát ezt épp úgy nem tudom, mint ahogy a tekintetes bíró úr nem tudja! A bíró türelmetlenül mondta:- De azt csak megtudja tán mondani, hogy állott-e már a kend gyermekkorában? Az aggastyán erre a naiv kérdésre (tisztesség ide, tisztesség oda) csendesen röhögni kezdett. Visszaülteti a múltba:- Hogy az én gyermekkoromban? Hát mit tetszik gondolni, Matuzsálem vagyok én? Százhat éves vagyok én csak, kérem. Hát persze, hogy állott. Én is használtam (megkövetem), mint pendelyes gyerek!- Mégis, mennyi idős lehet? Az aggastyán arca ünnepélyes lett (vének meg tudják becsülni a vén időket). Halkan, de bizonysággal mondotta:- Hát én azt hiszem, tekintetes bíró úr, hogy még Árpád apánk is azt használhatta. Ha ugyan járt a mi falunkban. Mert (mesélő lett a hangja) úgy volt az, tetszik tudni, hogy7 száz év előtt még csak ez az egy árnyékszék volt az egész faluban. A népek bizony csak a ... A bíró intett neki, hogy elég, abbahagyhatja. A két markos ember felfogta az öreget, de az már annyira benne volt a múltban, hogy észre sem vette. Már az ajtónál vitték, mikor visszakiáltott:- Hej, a napóleonját, tekintetes bíró úr, most jut eszembe, hogy nem mondtam egészen igazat!- Megállni! — mondta a bíró az embereknek — beszéljen kend, tán eszébe jutott a keletkezési idő? 89
