Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából

S^abó Lajos-A fenét! Csak az jutott eszembe, hogy volt a faluban egy másik budi is, az uraságé, de az kérem csak... A bíró intett, hogy vonszolják el az öreget. Vitték, de a folyosóról még behallatszott a hangja:- De az legfeljebb száz éves lehet csak, mert emlékszem, hogy ötéves koromban... Dókáné aztán többé nem használta hasonlataiban a papi WC-t. Mert majd egy tehén árába került neki. Azalatt a teméntelen idő alatt, amit megélt ez a szerény épület, sok minden változás történt a faluban is. Elhagyták például az emberek a gatya viselést, pedig hát hol volt az szépségben a mai cájg nadrág mellett. A kalapokról is lekerültek a darutollak (ma már csak a falu bolondjának van a kalapja mellett, de az is csak kakastoll). A bocskor is kiment divat­ból, pedig mennyivel célszerűbb volt az, mint a komisz bakancs. Etelek is eltűntek. Az épület, iskolafelőli részének környéke tele volt szórva egyko­ron sulyom-héjjal. Súlyom most is van, de a kutya sem eszi. (Az azelőtt sem ette.) A lengő szakállak, szép bajszok is hová lettek? (Az utolsó sza­káll nem is magyaré volt a faluban, hanem egy szegény zsidóé, de azt elvitték messze Auschwitzba, ott temetődött el.) Az emberek természete is kicserélődött, régen színesebbek voltak az emberek. Hol van már pél­dául Bakos a táltos, aki úgy tudott igézni embert, hogy- ha fogadásból követ emeltetett valakivel, az nem tudta addig letenni, míg ő engedélyt nem adott rá. Az eladott méheit pedig visszaigézte a hetedik határból is. Hol vannak a régi lovasok, akiknek a bravúrját megcsodálta még maga Ferenc Jóska is az olmützi rajcsurban! Micsoda, micsoda változás én Iste­nem! Hogy szürkülünk, hogy kopunk lélekben, testben viseletben! Még a gém sem az már, mint régen. A múltkoriban egy elrepült a WC felett, hát nem ezüstös gyűrű csillogott a lábán! Régen csak az úri nők, meg a rossz vászoncselédek húztak gyűrűt. Most már a gém is. (Valamelyik madártani intézet gyűrűzhette fel. De akárki, hallatlan volt ilyen azelőtt.) Es hogy megváltoztak gazdái, a papok is, hej de megváltoztak! Volt egy (nem olyan, mint a mostani nyámadtak), azzal vagi' 100 évig nem bírt a halál. Még galambősz korában is felemelt egy nagy búzával teli zsákot, s a karza­ton rendetlenkedő legényeket úgy összeverte (pásztori botjával), hogy napokig lepedőben kellett forgatni őket. De volt is hozzá testbéli mérete­zése, megreccsent alatta az épület, mikor idejött. És a másik! Aki még itt is Tacitust olvasta, meg Hornért, és úgy tudta a klasszikus nyelveket, hogy rétor lehetett volna az athéni agorán. Görög és latin hexameterek zúgtak ki lelkesen az épületből, mikor a pap magafeledtén, még itt is szavalta őket. És a harmadik! Aki a havas Helvéciából hozott kedves szőke felesé­get. Idejárt sírni a messzire szakadt asszonyka, ha nagyon elfogta a hon­vágy a nádasok mellől a honi bércek után. Soha nem látta meg őket. Itt susog (a közeli temetőben) jeltelen sírja közelében a sejtelmes nádas. És a negyedik! Akinek a súkövére (ha állított volna neki ilyet az eklézsia), töb­bet lehetett volna ráírni, mint ama skotus Knox Jánoséra. Mert arra csak 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom