Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Teológiai-etikai kérdések az első kötabla parancsolataiban örömüzenetén keresztül kell néznünk: Isten a Szabadító Isten. Egy üvegszínképhez hasonlóan az első parancsolat megannyi színben fénylik (a kapcsolódó parancsolatokban, melyek örömhírt hordoznak). „Én az Úr vagyok, a te Istened.” Ez annak idején Izraelnek szólt, de ma az ecclesia hitvallása. Ma akt bízik Istenben, azt Isten kihozza a lelki szolgaságból. Teodicea: hogyan hihetünk Istenben, amikor annyi gonosz és szenvedés van a világban? Az első parancsolat olyan, mint egy iránytű. Elmondja nekünk, hogy a kegyelem megelőzi a törvényt, követi a törvényt, és a törvényben is benne van. Nemcsak az erkölcsi törvénnyel van dolgunk, hanem Istennel mint Teremtőnkkel és Megváltónkkal is. Az alapparancsolat az, hogy bízzunk ebben az Istenben, Aki azt mondja, hogy' „kihozott a szolgaságból”. Egyik megközelítési módja ennek az, hogy' rákérdezünk Isten hűségére és irányítására egy szenvedéssel és gonosszal teli világban. Ezt a „teodicea” kérdésének nevezik: hogyan lehet „igazolni” az Istenbe vetetett hitet, amikor képtelenség megérteni, hogy' miért szenvednek olyan sokan betegségektől, szegénységtől, tennészeti katasztrófáktól, háborúktól és mindenféle igazságtalanságoktól. Ebben a szenvedő világban „Isten útjainak” ez a kérdése naponta felvetődik a szívünkben, a napilapokban, a televízióban, és hol ilyen, hol olyan válaszok születnek rá.3 Elegendő megemlítenünk a holocaustot, vagyr azt a beteg családtagot, aki miatt szomorkodunk. Elég végignéznünk a világkatasztrófák és a nagy' méretet öltő szegénység képeit, a háborúk és mindenféle erőszakos cselekmények képeit. Elegendő olyan esetről hallanunk, amikor egy' fiatal élet hal meg balesetben. Ezek mind mardossák szívünket és gondolatainkat. A teodicea kérdését veti fel a Jób köny've, és azóta is klasszikus kérdés maradt. Albert Camus többek között Pestis című művében foglalkozik sokat ezzel a problémával. Előbb vagy utóbb a gyermek is (gyakran egészen korán) hangot ad annak a kérdésnek, hogyan lehet Isten mindenható és jó, ugyanakkor hogyan engedhet meg anny'i gonoszt és szenvedést. Amikor sikerül esetleg felszámolnunk a háborúk, rabszolgaság, kapzsiság, bűnözés, fajgyűlölet stb. okozta igazságtalanságokat, akkor sem tudunk mit kezdeni a nagy pusztítást végző természeti katasztrófákkal, mely'eket olykor Istennek tulajdonítunk. 3 Ebben szakaszban többnyire a következő műből veszek át: John P.Newport, Life's Ultimate Questions: A Contemporary Philosophy of Relgion (Dallas: Word Publishing, 1989), 7. fej.: ‘The Question of Evil and Personal Suffering’. Lásd még: Donald Bloesch, The Ground of Certainty (Grand Rapids: Eerdmans, 1971), 6. fej.: ‘The Problem of Evil’. Bloeschnak ez az írása magyar nyelven is megjelent: Sárospataki Fittetek 2004/1: 31kk.: „A gonosz problematikája” (ford.: Hunyadi János). 47
