Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása
Hős Csaba imádkozás, úrasztalához vonulás, kettőnként, vagy tizenként való kü- lön-külön megáldás, katonás rendben kivonulás... De a legfontosabb tényező a fantázia felkeltésében mindig az életteljes elmesélés marad.”46 Ebben ismét visszaköszön a kor trendje, mely a gyermeket már nem tárgynak tekinti, hanem cselekvő alanynak, aki aktívan bekapcsolódik az oktatás, nevelés folyamatába. Csikesz igehirdetői karaktere legtöbbek előtt szemléletességéről híres. Ezt azonban a vallásoktatásban is komolyan veszi, s mint hatékony módszert említi, hozzákapcsolva a szimbólumokról alkotott felfogásához. „Ha a tékozló fiút egy ismert züllött csavargóhoz, ha a naini ifjú halottas menetét a falubeli menethez, a kánai menyegzőt az itteni lakodalomhoz, a Jákob kútját a határban lévő jó vizű kúthoz, a Jordánt a közeli patakhoz stb. hasonlítjuk. Ilyenkor ezek az ismert dolgok vág}' események szimbolikus jelentőségűekké lesznek előtte s később is, bármikor megindítják a fantázia értékteremtő folyamatát. S ez az igazi vallásos világkép kezdete, mert a vallásos ember előtt a dolgok és események külső arca mögött létezik egy belső, az isteni gondviselésre mutató igazi mag is, vagyis a (gyermek) vallásos világképe épületének igazi cyklop-kövei ezek a szimbólumok lesznek.”47 Ezen túl, érdemes a szemléletesség már-már klasszikusnak tekinthető példájaként megemlíteni Csikesz egyik gvermekbibliaóra bevezetését, mellyel a Máté 6:1-4 magyarázatát kezdi: „Egy munkáért egy fizetés jár. Tanító úr elküld Sellyére ezzel: Hozd ezt és azt, s ha megjössz, kapsz két hatost. Megjöttél. Véletlenül a tanítónéasszonnyal találkoztál. Átadod a holmit. Megkapod a két hatost. Kérheted még a tanító úrtól is? Nem!! Egy munkáért egy fizetés jár!”48 Talán közhelyszerű, de Csikesz korában forradalminak is tűnhetett, az a ma is aktualitással bíró megállapítás, hogy a valláspedagógiai munka egyik legfontosabb módszere a könyörgés. Különösen a gyermekekért való könyörgés. „Elfelejtjük, és nem ezen kezdjük, hogy imádkozzunk a mi gyermek hallgatóságunkért, és hordozzuk őket az élő Isten felé, sokszor még nem is ezen végezzük.”49 * Pedig, a könyörgésnek, imádságnak többszörös áldása van, mert hozadéka annak a valláspedagógiai munkában az is, hogy ha a tekintélyeket látja a gyermek az élő Isten előtt leborulni, maga is leborul.51' Csikesz szerint a valláspedagógia egyik legalapvetőbb módszere a példaadás lehet. „Egy reménység azonban mégis van, ha a vallás a legesleglénvegében nem tanítható és nem nevelhető az, hogy mégis a 46 Uo. 100. 47 Uo. 100. kk. 48 Csikesz Sándor: Jézusban van menedékünk, Kálvin Kiadó, Budapest, 1995. 93. 49 Csikesz Sándor: A valláspedagógia igazi válsága, i.m. 20. 511 Uo. 34
