Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása
Csikesz Sándor valláspedagógiai látása gyermek előtt élhető.”31 — mondja egy helyen. Mert „a gyermeket nem vallásos igazságokra kell megtanítani, hanem az élő Isten igaz tiszteletére kell a katechéta életpéldájában rávezetni”.51 52 * * * Ennek a példaadásnak, melyben a vallásoktató a személves igeéletén és imaéletén keresztül is Isten jelenlétére mutat, meg kell teremteni a kereteit. Ezért fontos vallja Csikesz, hogy a valláspedagógus és a kicsiny sereg hivatalos formákon kívül is találkozzék, például kirándulások és egyéb alkalmak keretében.35 A herbarti rendszer közösséget elhanyagoló jellegét ellensúlyozni kívánó szociális-közösségi trend köszön itt vissza. Csikesz emlékezetében élénken él az a személyesen átélt esemény, mikor kisdiák korában az igazgatója elküldte egyik tanárához, akit nagy katasztrófa ért, s azt ágyára borulva, zokogva találta. így beszél erről: „Sohasem felejtem el, hogy ez a férfias összeomlás és mégis nagy felébredés micsoda óriási erővel ébresztette fel bennem is az Isten előtti megalázkodást az egyesülés és a benne való megvigasztalódás erejével”.34 Ebben is a felnőtt személyes példájából történő okulás szólal meg. Ezért vallja Csikesz teljes meggyőződéssel, hogy „a református valláspedagógia igazi eszköze a valláspedagógus, az Isten Lelke által kézbevett ember”.33 Ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg sarkosab- ban, mikor azt mondja, hogy' a „valláspedagógia azért szükséges a református egyházban, mert nincsenek igazi református atyák, olyanok, akik vezethetik a gyermekeiket a Biblia és az imádság útján a Krisztushoz. Minden valláspedagógia voltaképpen pótléka ennek a hiányzó atyai szeretnek... Annyiban tudsz valláspedagógusa lenni a gyermeknek, amennyiben ezt a hiányzó atyai kötelességet pótolni tudod.”56 Az előbbiekből mintegy' értelemszerűen következik, hogy' Csikesz nagy' jelentőséget tulajdonít a valláspedagógus személyének. Ennek a hátterében is ott látjuk a kor már említett reformpedagógiai és valláspedagógiai trendjeit. Csikesz talán a legfontosabb dolognak a valláspedagógus Krisztusban elrejtett életét tartja. „Újjá nem született valláspedagógus: fogalmi ellentét és fogalmi abszurdum!”57 — mondja. Igazából minden további ebből következik. így' például a valláspedagógusnak a felelősségérzete, mely nem engedi, hogy' egy' is elvesszen a rábízottak közül.58 De a valláspedagógus személyes hitéből következik az a habitus, illetve 51 Uo. 18. 32 A magyar református teológiai irodalom helyzetképe és legközelebbi teendői, Különlenyomat a Theológiai Szemle X. évfolyamából, Debrecen, 1934. 30. 35 Csikesz Sándor: A valláspedagógia igazi válsága, i.m. 19. 34 Csikesz Sándor: A valláspedagogia válságának küszöbén, i.m. 10. 33 Csikesz Sándor: A valláspedagógia igazi válsága, i.m. 21. 56 Uo. 57 Uo. 22. 58 Uo. 21. kk. 35
