Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marjovszky Tibor: Doktrína és élmény - egy zsidó "kátérészlet" a 13. századból
Doktrína és élmény - egy zsidó „kátérészlet” a 13. századból erősen felébreszti, ha az ember azoktól megválik. A szegény kevés lisztjéből köteles vinni, amitől teljes szívvel és lélekkel függ. XIII. Létezik még egy mód, amely az állati áldozatok által ösztönzi a szívet, ez pedig a hasonlóság [elve]. Az ember és az állat teste és vére kevéssé különbözik egymástól, eltekintve attól, hogy az egyiknek adatott értelem, a másiknak pedig nem. Amikor az ember teste a bűn [elkövetésének] idején, elhagyja az értelem határait^1 tisztában kell lennie azzal, hogy ekkor az állatiasság állapotában van, amitől csak az értelem különböztet[het]i meg. Ezért parancsoltatott meg neki, hogy magához hasonló [húsjtestet vegyen, s arra a kiválasztott helyre vigye, hogy ott értelmét felemelje. Ott azt [saját] teste helyet elégeti, s emlékezetét teljesen megsemmisíti, rá se gondolnak, meg sem látogatják 32. így szívében erős kép[zet] támad [arról], hogy a test értelem nélkül tönkremegy és megsemmisül. XIV. De [az ember] örvendezik osztályrészének azzal az értelmes lélekkel, amellyel Isten kegyelem[ből megáldotta], s amely mindig megmarad. A vele összekapcsolt test számára is létezik örök élet, a feltámadás által, olyan módon, ha [az ember Isten] tanácsát követi, azaz óvakodik a bűntől. Ha ezt az elképzelést lelkében szilárdan megtartja, megőriz[heti] magát a bűntől. A Tóra megígérte, hogy e nagy cselekedet s az [áldozati] cselekménnyel való egyetértés [miatt], amennyiben vétkét szíwel-lélekkel bánja, akkor akaratlan vétkét megbocsájt- ja. De a szándékos bűnnél ez a hasonlóság nem elég ahhoz, hogy bűnbocsánatot szerezzen. De a[z Isten akaratát] szándékosan áthágót sem a hasonlóság sem pedig a szavak nem igazítják meg, hanem csak vessző a bolondok hátának33. XVI. Nem tekinthető nehézségnek, ha ezt az elvet elfogadjuk az, hogy valamikor önkéntes állatáldozatot vigyünk. Magyarázatunk az önkéntes áldozatra is vonatkozik. Miután elmondtuk, hogy az állatáldozat a test megalázásának, s a lélek felemeltetésének példája, az [áldozatot] odavivő, bűn [elkövetése] nélkül is nyereséget talál [abban], s tanulságot von[hat] le abból. XVII. Azázel áldozatáról, amelyet a puszta és a pusztulás helyére küldenek [ki], egyszerű magyarázattal ezt mondhatjuk: Még a legnagyobb bűnös sem gondolhatja azt, hogy a bűnért elszenvedett büntetés után ismét az erényesek helyére 31 bSzót 3a: Az ember csak akkor vétkezik, ha az őrület birtokba veszi őt. 32 Jer 3:16: [És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki], rá se gondolnak, meg sem látogatják mps’ nA inTor nVi }, [és nem készítik meg újra]. 33 Péld 26,3: [Ostor a lónak, fék a szamárnak; és] vessző a bolondok hátának { ih> műn □Ara}. 121
