Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában
Szalay László Pál nak véli. Francia, angol és német szerzők, elméleti munkák, verseskötet és esszégyűjtemény, melyeket felvonultat sorba a szemünk előtt. Pontos szerzői név, kiadó, évszám, oldalszám. Minden a helyén, csak épp a könyvet nem találjuk egyetlen könyvkereskedés vagy antikvárium polcán sem. Imaginárius könyvek, amelyek csak az ajánlást, ismertetést író gondolatai között raktak fészket. A humor és a szabadság bajnoka, aki magát mulattatja az elszánt olvasón, és arról értekezik, amihez éppen kedve szottyan.1« Hamvasnak a könyvekhez való viszonyát gyökeresen megváltoztatja a II. világháború. Élete tragédiája egyben szerencséje is, amikor házát bombatalálat éri. Saját élete romjain, elégett könyvtára és kéziratai között kerülhet sor a főnixmadár újraéledésére.19 20 Kemény Katalin mondja el, hogy a lakásuk romjaihoz vezető ösvényen haladva győzelmi örömben kiáltott fel: Az a mi edényünk! Erre Hamvas válasza az volt: Minek nekünk egy edény. Sokáig a könyvesboltokban egy-egy pótlásra, beszerzésre érdemes példány felett sem öntötte el Hamvast az a régi izgalom. Érzelemmentesen jelentette ki: minek nekünk egy könyv. Ekkor kezdődött szellemi életének a megvalósítási fázisa.21 Vajda Endre visszaemlékezésében Hamvas mérhetetlen könyvszomjáról beszél. Az erős hatást gyakorló könyvekben lelte gyönyörűségét. Vallotta azt, amit Wolters a Stefan George - körről írt: „ A könyv legyen életmegváltoztató, legyen prófécia, legyen a törvény lefektetése.”22 * 24 * Az ihlet percei Hamvas a könyvek olvasása mellett az írásnak is komoly jelentőséget tulajdonít: „írni annyi, mint emberfölötti kapcsolatba lépni a Logosszal. A Logosz pedig a Teremtő Szó”.23 Ebből a megjegyzésből is láthatjuk, hogy a szavakkal történő bárminemű feladatot, alkotást a teremtés részének tekinti. Már Erzsébet korában is komoly megfontolás tárgya, hogy a szent és világi ihletet ne válasszák el egymástól. George Puttenham 1580-ban közzétett írásában rokon vonásokat vél felfedezni Isten és a költő teremtő munkájában. Szerinte a poéta szó a „teremtőből” eredeztethető.^ Talán azt sejtették meg, hogy a mítoszok valami olyan ősi, időtlen információt hordoznak, ami minden korszak emberére érvényes. A költők akarva akaratlanul ezeknek a mítoszoknak a nyelvi képét használták, sőt újraértelmezték őket.25 Hamvas, Gulyás Pállal egyetértésben az irodalom tanulmányozásáról inkább az ősolvasmányokra tenné át a hangsúlyt. Németh László pedig az új írógenerációt mítoszalkotásra szólítja fel: 26 „De honnan kapjuk meg azokat a pillanatnyi, holtponton átvivő ingereket, amelyek olyan efemerek s egy új művészi foganáshoz, terméshez annyira kellenek. Én 19 Vö. Hamvas Béla: Babérligetkönyv, 141 - 169. p. 20 Vö. Miklóssy Endre: Hamvas Béla, 10. p. 21 Vö. In memoriam Hamvas Béla, (Kemény Katalin) 111 - 112. p. 22 In memoriam Hamvas Béla, (Vajda Endre) 264. p. 23 Hamvas Béla: Babérligetkönyv, 138. p. 24 Frye, Northrop: Az Ige hatalma, 84. p. 2s I.m. 85. p. 26 In memoriam Hamvas Béla, (Vajda Endre) 258 - 259. p. 96
