Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Bibliai növények szimbolikája az Ószövetségben
Börzsönyi József népet, hogy általa nyerjen áldást a föld minden népe, akkorra már a törvénytelenség, a gonoszság sokasodott meg, amivel nem áldás forrása, hanem gúny tárgya lett ez a nép a népek között. A várt nemes szőlő helyett vadszőlő lett az eredmény. A jó előkészítés részletezése, minden előfeltétel megteremtése különösen kiemeli a csalódást, az eredmény elmaradását. A 80. zsoltár 9-14. versei hasonlóan mutatják be a szőlőtő gondos el- plántálásával, hogy Isten milyen nagy gonddal hozta ki népét Egyiptomból. Itt arról is említés történik, hogy jó földbe került az elültetett növény, és hogy hatalmasan kifejlődött. Jó növekedési lehetőségei voltak, és gyönyörű látványt mutatott. A panasz abban fogalmazódik meg, hogy miért lett eltávolítva a kerítés, amely a védelmet biztosította. így annak van kitéve a szépen fejlett szőlő, hogy lelegeli a mezei vad. Hogy ez a szőlőtő a választott népet jelöli, abból ismerhető fel, hogy Egyiptomból hozott szőlőtőről van szó. Maga a leírás sehol nem vált át a képről a jelzett dologra. A zsoltár többi része azonban teljesen világossá teszi, hogy ez a metafora Izraelről szól. Ezékiel próféta három másik vonatkozásban használja a szőlő hasonlatát Izraelnek szóló üzenet, isteni kijelentés szemléltetésére. A 15. fejezetben a fákhoz viszonyítva a szőlő fájának jelentéktelenségét mutatja be. Míg a fákból hasznos szerszámokat, eszközöket lehet készíteni, addig a szőlő fájából nem lehet semmit sem készíteni. A szőlő fája nem hasznosítható. Csak arra való, hogy tűzre vessék. Ha a tűz a szőlő fájának két végét megégette, akkor a maradék még kevésbé alkalmas bármire, hiszen míg a tűz nem csonkította meg, addig sem volt használható semmire. A képes beszédhez rögtön csatlakozik is a magyarázat, hogy ez a tűzben hasznavehetetlenné váló szőlőtő Jeruzsálem lakosait jelenti, akik ellen fordul az Úr orcája és megemészti, mint a tűz a fát. A 17. fejezetben leírtak szerint egy nagy saskeselyű magot ültet el termékeny mezőbe, és ebből lesz az alacsony növésű szőlőtő, amely gyökereit a földbe ereszti, leveleit pedig a saskeselyű felé fordítja. Aztán megjelenik egy másik saskeselyű, és a szőlőtő most már nemcsak leveleit, hanem a gyökereit is annak irányába fordítja azzal a szándékkal, hogy ne a talaj táplálja gyökereit, hanem ez a másik saskeselyű. Vajon milyen vége lesz ennek? Csakis az, hogy kiszárad. Ez a példázat arról szól, hogy Babilónia egy királyi sarjat ültetett a hódítása után a trónra, de az elfordult Egyiptom irányába, és onnan várta a megmaradást, a támogatást, de ennek csak rossz vége lehet. Olyan katasztrofális vége, amilyen a gyökereivel a talaj helyett a sas felé forduló szőlőnek. Harmadszor a 19. fejezet végén használja a próféta a szőlőtő hasonlatát. „Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a szőlőskertben”. Mégpedig víz mellé ültetett szőlőtő, amelyik jól fejlődhetett, kiteljesedhetett, de a harag véget vetett neki, kiszaggatta, a keleti szél gyümölcsét leszárította, a tűz megemésztette. Most már csak olyan, mint amit a pusztába ültettek, amely csak kiszáradhat és megéghet. Az összehasonlítás első mondatából azonnal nyilvánvaló, hogy valójában nem egy növény sorsáról beszél a próféta, hanem népe közelmúltjáról. Az egész történést azonban a szőlőtőről szóló beszéddel mutatja be. Az ígéret földjének gazdagságát, a tejjel és mézzel folyó ország termékenységét jellemezte a hatalmas szőlőfürt, amelyet ketten vittek rúdon az or84
