Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről A „múlatás” bájai (gyümölcs, színek, haj, fuvolazene) olyan alternatívák, amelyek gátolják a lelki fejlődést.22 A szent színek ebben a versben a fehér és a kék (amint azt látjuk majd a negyedik részben is). A harmadik rész kék, zöld és barna színei földi és nem mennyei színek. Az orgona lehet szín és illat is, és elmúlt szerelmeket jelképez. Mindez az élvezetek kísértéseire mutat, amelyek elvonnak a lelki fölfelé haladástól. Még a legjobb igyekezet is arra nézve, hogy minden szempontot egyesítsünk: anyagit és lelkit, élvezetet és kötelességet, a kellemeset és az etikust — minden ilyen egyesítés könnyen zavarhoz vezet egyik vagy másik oldalon. A költő a megtérés és a lelki gyakorlat útját mutatja fel, a zarándok útját, amelynek könnyednek kell lennie, nem a „világ gondjaitól” leterheltnek. Ha lemondunk önmagunkról valami nagyobbért, akkor mindarról le kell mondanunk, ami azzá tett, amik vagyunk. Ezt az aszkétikus vonalat nem szabad elveszítenünk azáltal, hogy (csak) esztétikai élvezeteket követünk. A keresztyén doktrínában azonban a megtérést a hit, remény és szeretet ellensúlyozza; a megváltás örömét pedig a teremtett világ szerezte öröm. Annak ellenére, hogy a káték helyesen beszélnek „mindennapos megtérésről”, még nem jelenti azt, hogy minden nap hamvazószerda. Eliot azt is tudta, hogy hamvazószerda és az aszkézis még nem a teljes történet. A helyes irányba fordulás kérdése az egész. Sőt, hamvazószerda egy lépés nagypéntek és húsvét reggel felé. A harmadik rész egy bibliai hivatkozással végződik, a Máté 8,8, vagyis az alázat szavaival, mely a hamvazószerdái litániának is része: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Liturgikus formában és Eliot számára ez így olvasható: „csak egy szót szólj, és meggyógyul a lelkem”. Negyedik rész A(z ibolya) lila virágot és színt is jelölhet. Színként a vallásban a megtéréssel, virágként pedig a feltámadással szokták társítani. A „zöldek sokféle sorain át” utalás összekapcsolódik Mária színével, a kékkel és a fehérrel. Már önmagában az egyes szám, Mária színe is érdekes: úgy tűnik, hogy a fehér és kék a harmónia mintája a költő számára. Hogy jobban megértsük ezt a részt, el kell képzelnünk egy apácaszerű alakot egy kertben: a megváltás csendes szimbólumát. A női alakokra történő folytonos utalás Beatricét, Máriát és Vivienne-t idézik meg. Sőt, mivel felesége pszichés állapota miatt kórházba került, a „nővér” jelenthet ápolót is. így személyes jelentéssel is bírnak a jelképek Eliot számára, amint küzd a megváltással, gyógyulást keresve kettős értelemben: itt a földi életben és azon túl. „A néma nővér ... lepelben” utalhat apácára vagy gyászra. Vannak, akik az igazság leleplezéséről beszélnek, amelyet Filozófia hölgy alakjában személyesítenek meg (az igazság görög megfelelőjének jelentése „nem (el)rejtett”). Ugyanakkor lehet inkább a Hölgyről vagy inkább a filozófiáról beszélni, ahogyan teszik azt ma is .23 Mindez ott van Eliot 22 Itt ismét egy dantei hivatkozást találunk: a „harmadik emelet” és az érzékiség mint félrevezető erő. Vő.: Herbert, i.m. 44. 23 Ld. például Matthew Bennett: „Beyond the Veil: a Woman named Truth and the Truth of Woman” (in Nietzsche’s philosophy), in Literature and Theology: An In57
