Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Frank Sawyer versében. A „lepel” szó általában az értelmünket meghaladó lelki dolgok rejtett dimenzióira utal, mint ahogyan azt Tennyson fogalmazza meg In Memoriam c. versében.* 24 A lepel tehát jelképe a még nem kijelentett vagy nem feltárt visszatartásának. A Bibliában olvasunk úgy a lepelró'l, mint aminek szükségesképpen ott kell lennie a bűnös ember és a szent Isten között. Mózes nem láthatta Istent színről színre (2Mózes 33,20), és lepellel kellett arcát eltakarnia, amikor lejött a hegyről, Isten jelenlétéből, hogy beszéljen a néphez (2Mózes 34,29- 35). Amikor Krisztus meghalt a kereszten, a templom kárpitja kettéhasadt megnyitva az utat Istenhez (Máté 27,51). A „lepelnek” ez a sokrétű jelentősége végigvonul a versen. A vers negyedik részében Eliot azt akarja, hogy a megváltás zarándokújára gondoljunk, és vigyázzunk az útról letérítő kísértések veszélyeire.2-^ Még mindig magunk előtt látva a virágok között járkáló alakot, aki ...magára tekerve Omló, fehérlő fényt, az omlót. Új évek jönnek, visszanyerve Könnyek sugárzó felhőjén keresztül, az évek visszanyerve Új verssel a régi rímet. Visszaváltják Az időt. Visszaváltják Magasabb álom megfejteden látomását, Míg ékszerrel rakott egyszarvúak vonszolják arra az arany halottaskocsit Megváltás és helyreállítás, a fiatalkor gyors elmúlása, a halállal való törődés témáival találkozunk itt, jóllehet ennek a képnek része az ékszerek dicsfénye és az arany(ozott) díszítés.26 Ismét párhuzamot találunk Dantéval: a Purgatorio XXIX. énekében egy diadalmi szekér jelenik meg. A „magasabb álom” ismét Tennyson In Memoriam-jára emlékeztethet, ahol azonban a felfelé vivő út nehéz volta is kifejezésre jut.27 Eliot Hamvazószerdájában megtaláljuk a „halott énünktől” való elfordulást, a felfelé vezető lépcsőket, a világ gondjainak súlyát, a sötétséget („lepel”) csakúgy, mint a magasabb álmot és az új éneket: ternational Journal of Religion, Theory and Culture, Oxford University Press, 22. évf., 3. sz., 2008/szeptember: 3i3kk. 24 „O life as futile, then, as frail! / O for thy voice to soothe and bless! / What hope of answer, or redress? / Behind the veil, behind the veil.” (LVI). 25 A versnek ebben a részében egy olasz hivatkozást találunk - ‘sovegna vos’ -, „vigyázzatok”, amely Dante Purgatorio-jának XXVI. énekében, a 147. sorban olvasható. A szövegkörnyezet ott arról szól, hogy nem szabad megfeledkeznünk Istennek bűnösöket sújtó büntetéséróT 26 Elizabeth Schneider: T. S. Eliot - the Pattern in the Carpet, University of California, 1975,121k explains the source in a poem by Conrad Aiken which Eliot echoes. 27 „I held it truth, with him who sings / To one clear harp in divers tones, / That men may rise on stepping-stones / Of their dead selves to higher things.” (I). „I falter where I firmly trod, / And falling with my weight of cares / Upon the great world’s altar-stairs / That slope thro’ darkness up to God.” (IV). 58
