Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Tonhaizer Tibor: Luther után - Marx előtt. Egyházak a történelem és az ideológiák sodrásában
Luther után Marx előtt kát és a tudományos irodalmat a felvilágosodás uralta.”xb Fontos tehát fokozottan odafigyelnünk erre a kettősségre. A protestáns teológián belül az ortodoxia után újabb csapásként bontogatta szárnyait az ún. történetkritika, mely a filozófiai, bölcseleti módszerek alkalmazásával kívánta immáron más aspektusból feltérképezni, illetőleg újraértelmezni a Szentírást. A katolikus egyházat is megérintette ugyan a felvilágosodás szelleme, de távolról sem olyan mértékben, mint a protestáns felekezeteket. A janzenizmus már a század elején erőteljesen visszaszorulóban volt és a felvilágosodás tanainak mintegy ellenhatásaként az egyházat mindinkább a misztika hatotta át. Mindeközben — ami a kifelé megnyilvánuló szupremá- ciát illeti — Róma befolyása politikai síkon erőteljesen csökkent, s a francia forradalom idején mélypontjára süllyedt. 1798-ban, amikor a forradalmi seregek bevonultak az „örök városba” és kikiáltották a köztársaságot, nem véletlenül tűnt úgy a világ számára, hogy „a pápai hatalom örökre véget ért.”16 17 Az Egyházi Állam átmeneti megszűnése nyilván komoly hatást gyakorolt a németországi katolicizmus működésére nézve, melynek már ezt megelőzően is komoly csapásokat kellett elszenvednie. Mivel az első két koalíciós háborút Bonaparte Napóleon vezetésével a franciák megnyerték, így ennek következtében a német katolikus egyház ugyanúgy omlott össze, mint az egykori Német Birodalom. A németek 1797-ben kénytelenek voltak lemondani a franciák javára a Rajna nyugati partjáról, minek révén a három egyházi választó fejedelemség, Trier, Mainz és Köln elvesztették a Rajna bal partján húzódó területeiket. Ez már önmagában véve is óriási veszteség volt, de a java még csak ezután következett. A regensburgi birodalmi választmány a nagyhatalmak nyomására 1803-ban kimondta a Rajnától keletre fekvő egyházi területek szekularizációját, mely lépéssel Németországban jogilag megszűntek az egyházi fejedelemségek. Tizenkét esztendővel később, a Szent Szövetség megalakulásának évében (1815) annak a három maradék fejedelemségnek is megszűnt az egyházi státusza, amelyek átmenetileg kikerültek a regensburgi döntések hatálya alól. Ezzel lényegében kezdetét vette a német tartományok felekezeti homogenitásának megszűnése, s bevégeztetett az 1555. évi augsburgi határozat sorsa is (cuius regio, eius religio), amel)' még a reformáció századában területi alapon biztosított vallásszabadságot a német protestánsok (evangélikusok) számára. A bécsi kongresszus Németország területi újjárendezésekor egységes államokban egyesítette a katolikus és protestáns területeket. x\ német államszövetség alkotmányának értelmében a keresztény felekezetek tagjainak teljes politikai és polgári szabadságot kellett biztosítani minden egyes tartományon belül. Kimondhatjuk tehát, hogy a 16 Uo. 415. 17 Leopold Von Ranke: A pápák története Hungária, Bp. é.n., 693. 17
