Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Frank Sawyer ellenére, hogy az „én, aki titokban vagyok itt / Tetteimet felajánlom a feledésnek” megfogalmazás inkább a halálban való megnyugvás vágyát jelzi. Ki a versben központi helyet elfoglaló Hölgy? A legtöbb magyarázó el- só'ként „Dante üdvösségének szerzőjére és a Paradicsomban Szűz Mária hűséges követőjére, Beatricére” gondol.20 Mások Dante Matildját vélik benne felfedezni. Eliotot ismerve utalásai többrétűek lehetnek: például eszünkbe juttathatják még Boethiusnak A filozófia vigasztalásában női alakként megszemélyesített Filozófiáját is. Erről a hivatkozásról is lehetne szó, hiszen Eliot szerette vegyíteni a filozófiát, a miszticizmust és a teológiát. A vers végére a Hölgyből „Áldott nővér, szent anya” válik, aki „lelke ... a kertnek”. A sivatag, a sziklák, a homok és a lélek elvont konfliktusainak feminin ellenpárja ez. Eliot- nak szüksége van a Hölgy, nővér, anya jelképére ahhoz, hogy megszemélyesítse a verset. Költészetének nagy része magasan intellektualizált, eszméket megszólaltató, amelyet többek között úgy tud ellensúlyozni, hogy személyeket szimbólumokként mutat be, a párbeszédeket pedig eltérő nézőpontok és egymásnak ellentmondó lehetőségek, valamint a gyógyulás, a helyreállítás lehetséges útjainak bemutatására használja. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Hölgy részben lehet felesége, Vivienne is - mint ahogyan a verset eredetileg neki ajánlotta. Elioton mély bánat, kétségbeesés és kudarcérzés lett úrrá ebben az időben, mivel nem látott kiutat arra, hogy felesége pszichés állapotán segítsen és megmentse házasságukat. Egyszerre fordul el egy Hölgytől és fordul segítségért az Áldott Szűzhöz, ugyanakkor tudja, hogy személyes életútját illetően a legvégső kétértelműségben van része. Alapvető értékei és életszemlélete forog kockán. Ez egy imádság, és mint olyan, sürgető. A vers az elioti paradox stílusú litániával folytatódik, miközben az elveszett lélek kétértelműségére és az üdvösség reménységére összpontosít: Némaságok Hölgye Nyugodt és csüggedő Zilált egészség Emlékezés rózsája Feledés rózsája Elalélt életadó (stb.) Ilyen paradoxonokkal gyakran találkozhatunk költészetében. Azt akarja, hogy az olvasó képzeljen el több mint egy lehetőséget, ismerje el, hogy milyen keveset tudunk, és az élet soha nem kerül nyugvópontra. A Hölgy sajátos képében - akiről előbb vagy utóbb kiderül, hogy se nem Beatrice, se nem egyéb szimbólum, hanem maga Szűz Mária - a Szűz és az (Isten-szülő) Anya vallásos paradoxonjával találkozunk. A megváltás további vallásos paradoxonjait találjuk a szenvedő Istenben, a zarándok útjában mint megérkezésben, a hit útjában mint ismeretben, és a „via negativa” fontosságában mint a széthullott állapotból a teljesség felé való elmozdulás előkészítésében. Eliot a Hölgy (nővér, anya stb.) empátiáját arra használja fel, hogy az isteni kegyelemre utaljon, 20 Herbert, i.m. 42. 54
