Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről bon tudja követni. Lemond „az áldott arcról”,12 13 ami Eliotnál a korábbi értékektől az újak felé fordulást is jelenti. A versnek ez az első része a „mert” szóval kezdődött, amely még tízszer fordul elő sor elején ebben a részben. Ez a gyakori „mert” az érvelés egyik módja: a megtérő előtárja érveit, miközben a múlton, jelenen és jövőn elmélkedik. Melyek a választási lehetőségek, a korlátok és a követendő út? Eliot elfordul Az üresek végén említett hiábavaló élettől, ahol a jól ismert gyermekmondókát, „körbe körbe karikába” alakítja át, és lesz belőle: „körbe körbe fügekaktusz”. Ha visszatekintünk Eliot korábbi verseire, azt látjuk, hogy ironikus hőseinek nincs elég erejük ahhoz, hogy szembenézzenek saját „én”-jükkel és helyzetükkel. Nem hoznak értelmes döntéseket. Itt a Hamvazószerdában a zarándok „én”-nek meg kell szabadulnia a világtól, prózájában ellenben Eliot mintha arra törekedett volna, hogy megváltsa a világot a modern kultúra irányultságának megkérdőjelezésével és mélyebb értékek sugalmazásával. Ebben a versben azonban a zarándok „én” az abszolút felé tartó utazás során tanulja meg, hogy az „én” gyarló és az önerő nem segít:'3 „Taníts minket törődni, nem törődni / Taníts meg ülni csöndesen” - ez az előrelépés receptje. Mire mutat tehát az összes „mert”? Az első részben a következő kijelentéssel érnek véget: Taníts minket törődni, nem törődni Taníts meg ülni csöndesen Két kérdőjel kivételével ez az első sorvégi írásjel a versben. Harminckilenc sor után az első pont. Eliot kedveli a rövid és közepesen hosszú sorok láncolatát, amelyek gyorsabban viszik-hozzák a jelentést, mint ahogyan az olvasó első látásra azt elkaphatná. Első olvasásra valójában a fülünk gyönyörködhet a zenében és az általános témákban, annak reménye nélkül, hogy minden részlet megvilágosodik. Hasznos a rejtett jelentést is tanulmányozni, hogy több ismerettel újraolvashassuk a verset, de nem szabad elveszítenünk a ritmusban és a dinamikában való gyönyörködést. Ezután lehet a verset újraolvasni minden új böjtkor, új benyomásokkal és új meglátásokkal. Lehetségesek ilyen új felismerések, mivel a többszörös jelentést és a tömör sejtetéseket nem fejti meg számunkra a költő. A szándékos bizonytalanság, mely ismert szimbólumokra utal, ezeket új környezetbe helyezve szándékos kétértelműséget teremt. A vers így olyan, mint a kétszárnyú madár: az írónak és az olvasónak együtt kell munkálkodnia a gondolatok és azok következményeinek megfejtésén. Az első rész azt sugallja, hogy feladatunk „törődni, nem törődni”. Azzal kell törődnünk, ami örök érték, és nem azzal, ami elvon erről az útról. A „taníts meg ülni csöndesen” imádság arra a passzív módra emlékeztet, amely12 Ezt általában Dante Beatricére történő hivatkozásnak tartják. Eliot mint lelki, szellemi és irodalmi mesterére tekintett Dantéra. A Dantéra való utalásnak azonban van egy személyes vonatkozása is: Eliot felbontotta házasságát felesége, Vivienne pszichés elmeállapota, illetve végleges intézeti elhelyezése miatt. 13 Vö.: John Kwan-Terry: ,Ash-Wednesday: a poetry of verification”, in: A.David Moody, szerk.: The Cambridge Companion to T.S.Eliot, Cambridge University Press, 1994, i32kk. 51
