Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Tonhaizer Tibor: Luther után - Marx előtt. Egyházak a történelem és az ideológiák sodrásában
Ton baiter Tibor rabbi állapotokhoz képest — virágkorukat élték. Köztudott ugyanis, hogy a Habsburg uralom évszázadai alatt a protestáns felekezetek erőteljes nyomásnak voltak kitéve, létezésüket, illetve működésüket a rezsim éppen csak megtűrte, de semmiképpen nem támogatta. Mivel József császár kifejezetten egységállamban gondolkodott, s az állam polgárai között nem ideológiailag, hanem kizárólag a társadalmi hasznosság tekintetében volt hajlandó különbséget tenni, így az 1781. október 25-én kibocsátott Türelmi Rendelete egyértelműen az addig erősen jogfosztott protestánsoknak kedvezett. Szabad vallásgyakorlatot engedélyezett a számukra, kivonta őket a katolikus püspökök ellenőrzése alól, bizonyos feltételek mellett templomokat építhettek maguknak, s végül, de nem utolsó sorban vallásukra való tekintet nélkül, képességeik és rátermettségük alapján tölthettek be közhivatalt. A zsidóság számára megalkotott törvényei is azt a célt szolgálták, hogy a „zsidó nemzet” az eddiginél nagyobb hasznára váljék a császárságnak, mintegy zökkenőmentesen beilleszkedve a birodalom népei közé. „Intézkedései a foglalkozási korlátok csökkentését, valamint az oktatás reformján keresztül a zsidóság átnevelését és a keresztény társadalomba való beolvasztását kívánták megvalósítani ... Bár az uralkodóm 1764-es zsidórendeletében engedélyezte a bécsi zsidóknak a hazai ipari árukkal való kereskedést, nagy változást csak II. Józ(eJ rendelkezése hozott azyal\ hogy lehetővé tette a nagykereskedelemmel való foglalkozást ... Az uralkodó Bécs sikeresebb zsidó üzletembereinek nemességet is adományozott. Venntartotta azonban a türelmi rendszert, azpz továbbra is csak egyéni engedéllyel, megtűrt idegenként telepedhettek zsidó családok a városba.”u A felvilágosult gondolkodás persze a század vége felé más tekintetben is egyre erőteljesebben éreztette hatását. Nem véletlenül írja Heussi, hogy „minél szélsőségesebb formát öltött a 70-es évektől a felvilágosodás, annál erőteljesebben jelentkezett a pietista, illetve ortodox ellenhatás és virágzottak az irracionális áramlatok, a miszticizmus, az okkultizmus és egyéb hiede/mek.”V:> Kibontakozási szakaszába lépett a német szabadkőművesség, gomba módra szaporodni kezdtek a legkülönfélébb misztikus-teozófiai társaságok és egyre több hívet tudhatott magáénak a gnosztikus gyökerekkel bíró rózsakeresztes mozgalom. Noha bizonyos körökben még mindig erőteljesen hatott, sőt a 18. század utolsó évtizedeiben másodvirágzását élte a pietiz- mus, alapvetően mégis „a felvilágosodás a teológustársadalom nagy részét érintette, megnyerve magának majd minden egyetem teológiai oktatóit és hallgatóit. A katedrá- 14 * 14 Prepuk Anikó: A zsidóság Közép-és Kelet-Európábán Csokonai, Debrecen, 1997. 47. A császár nem sokkal a halála előtt a zsidóságra vonatkozó türelmi rendeletét is visszavonta, ami kisebb fajta riadalmat keltett, de I. Ferenc 1797- ben ismét hatályba léptette annak pontjait. Az új pátens a házassági és letelepedési korlátokat ugyan fenntartotta, de az ipari és kereskedelmi tevékenység elé nem állított akadályokat. Kari Heussi, i.m. 415. 16
