Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében
Rácsok Gabriella bátorságért, mely képes gyengédséget, szeretetet kimutatni: „Ha biztonságot nyerhetnénk, hogy kimutathassuk szeretetünket. Ha hihetnénk egy igazságban. Ha hinni tudnánk.” Imádsága meghallgattatik. Mire kimondja az utolsó mondatot, a felvevőgép már Tomast mutatja, majdnem pontosan olyan testtartásban, mint Martát. Tomas döntés előtt áll. Felnéz és nagyot sóhajt. Új érzés tölti el.79 Algot ezt jelnek veszi és lelkesen felkapcsolja a villanyt. Ismét Marta arcát látjuk háttérben az ablakon át beszűrődő fényben. Megtörténik az, ami a délelőtti istentiszteleten nem. Ott Marta kifejezéstelen arcát láttunk az áldás szövege alatt: „Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön rajtad; fordítsa az Úr az ő szent orcáját tereád és adjon néked békességet!” A filmben most először látjuk nyugodtnak, békésnek és szépnek Marta arcát.79 80 A következő képkocka Tomast mutatja nagyközeliben az oltár előtt: arca sápadt és aggodalommal teli. Fényár veszi körül (a templomi csillárok és néhány gyertya lángja). Tekintete a semmibe szegeződik, amint megkezdi a liturgiát: „Szent, szent, szent a Mindenható Isten. Az egész föld megtelt az ő dicsőségével.” Marta imádsága bizonyos értelemben meghallgatásra talált: Tomas azzal válaszol szeretetére, hogy a körülmények ellenére megtartja az istentiszteletet az üres templomban. Ez Tomas első lépése az érezni és a szeretni tudás felé. Ebben az utolsó jelenetben Tomas autentikus döntést hoz az értelmetlenséggel szemben: egy belső tekintély felülírta a külső tekintélyt.81 A körülmények ellenére - egyházi szokások82 83 - dönt úgy, hogy megtartja az istentiszteletet. A filmben most először Marta számít Tomasnak. A kérdés nyitva marad: miért dönt így? Saját új szabadságának üressége ijeszti? Marta kitartó szeretete Isten létét bizonyítja számára? Vallásos kötelezettsége az egyetlen stabil dolog az életében? Egy dolog tűnik biztosnak: Tomas szabad lett, és ez az új szabadság válsághoz vezetett, ami a hit új távlatát nyitja meg Tomas számára. A Biblia szavaival fordul a „gyülekezet” és Isten felé is. Párbeszédet kezdeményez, akár meggyőződésből, akár szükségből.88 Az istenkép helyreállításának lehetünk szemtanúi: a régi istenkép gyökerestül kiirtásának, és az új istenkép felvillanásának, melyet sokkal nehezebb felfogni, megmagyarázni, leírni. Hol van Tomas vallásos értelemben ebben az utolsó jelenetben? A cserépedény megtisztult: meg lehet tölteni kegyelemmel, egy új istenképpel.84 Gibson ismét leegyszerűsíti és félreérti azt, ami a szereplőkben történik. Szerinte Tomas eljut a felismerésre: még ha félelmekkel tele is, de egyértelmű igent kell mondania Istenre. Míg a Tükör által homályosan az ember steril nárcizmusának tragikus végét mutatja be, addig az Úrvacsora azt, hogy az ember kiléphet ebből a nárcizmusból akkor, ha igent mond Istenre. Tomas 79 Mozgóképileg nincs is többre szükség ennek az új érzésnek a kifejezésére. Sjöman i.m. 37. 80 Cohen i.m. 192. 81 Steene: .Archetypal Patterns”, 72sk. 82 A szokásról Id. Cohen i.m. 192: Ha legalább három gyülekezeti tag (ebbe nem számított bele a lelkész, a kántor, a harangozó stb.) nem volt jelen az istentiszteleten, elhagyható volt az alkalom. 83 Gelencsér i.m. 75. 84 Sjöman i.m. 38-40. 36
