Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Alap P. F. Sell: A református teológia gyökerei, fejlődése és jövője
Tanulmányok Alan P. F. Sell A református teológia gyökerei, fejlődése és jövője1 Fordította: Rácsok Gabriella A „református teológia” meglehetősen kényes fogalom. Vannak, akik azt gondolják, ők aztán valóban tudják, mit jelent - például a dorti öt pontban találják meg a lényegét és mindent, ami a „református” jelzőt kívánja használni, saját maguk választotta tanbeli kritériumok alapján vizsgálnak meg. Mások — közöttük sok lutheránus - azt vallják, hogy a református család elnevezés egy kicsit megtévesztő, mivel az Augsburgi hitvallás egyesítő törekvése ellenére a reformátusoknak sokféle hitvallása van. Ez igaz: a református családon belül egyes helyeken valóban új hitvallások születtek és születnek. Ugyanakkor ezeknek a hitvallásoknak a megítélése is változó: a közömbösségtől, miszerint ezek a dokumentumok történelmi örökségek, az egészen őszinte és eleven ragaszkodásig: a Helvét, a Belga vagy a Westminsteri hitvallások, vagy a Heidelbergi és a Westminsteri káték esetében is. Az is tény, hogy amíg néhány nem református keresztyén - nevezetesen a baptisták és az anglikánok egy része - önmagukat a református teológia követőjeként értelmezi, addig vannak olyan teológusok, akik felekezeti hovatartozásuk szerint reformátusok ugyan, mégis egészen távol állnak Kálvin fiainak és leányainak szigorúbb értelemben vett felekezetétől. A „református” jelző, amit egyfajta keresztyén világközösségre használnak, szintén megtévesztő sokak számára. Akár a tanokra gondolunk, a Szentíráshoz való viszonyulásra, az istentiszteleti formákra, az egyházrendre és -kormányzásra, a református család valójában nagyon sokféle formában létezik. Életet adott a helyettes elégtétel elmélet követőinek és a meggyőződé- ses abelardiánusoknak; a bibliai tévedhetetlenség híveinek és a legliberálisabb bibliakritikusoknak. Istentiszteleti formái egyik végletén zenekíséret nélküli zsoltáréneklés folyik, másik végletén a Crystal Cathedral (Kristály katedrális) Disney stílusú dicsőítései. Egyes helyeken lelkipásztorok és diakónusok, míg másutt lelkipásztorok, presbiterek és diakónusok, megint máshol lelkipásztorok, presbiterek, diakónusok és tanítók (doktorok) vannak, amelyhez a magyarul beszélő körökben még a püspökök is csatlakoznak. Vannak egyházak, amelyek konzisztóriumi berendezkedésűek, mások kongregacionalista kormányzásúak, és vannak olyanok, amelyek a kettő keverékei. Vannak független református egyházak, államegyházak, vagy regionális népegyházak (akár államegyházak vagy független egyházak).2 1 Ez a tanulmány rövidített és átdolgozott változata Alan P. F. Sell: Testimony and Tradition. Studies in Reformed and Dissenting Thought (Aldershot: Ashgate, 2005) műve 10. fejezetének. A tanulmány előadás formájában elhangzott a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Keresztyén Filozófiaintézetének konferenciáján 2008. március 12-én.- A református sokszínűségről ld. még Alan P. F. Sell: „The Reformed family today: some theological reflections”, in Donald K. McKim, szerk.: Major Themes in the Reformed Tradition, Grand Rapids, Eerdmans, 1992, 433-441. Empirikus bizonyi12
