Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári Emilia: Méliusz Juhász Péter helye és szerepe a magyarországi reformációban
Mélius/. Juhász Péter szentek és feddhetetlenek legyenek, és igazságosan uralkodjanak. [...] A fejedelmek tartsák kezűknél a Bibliát, s tegyék elibe az Istennek Mózesnél és a prófétáknál megírott törvényét minden császár parancsainak. [...] Az isteni törvény és igazságszolgáltatás legyen minden népek törvényének és igazságszolgáltatásának szövétneke és szabályozója. [...] Egyetemes parancs ez a fejedelmekhez: «A gonosztevőket ne engedjétek élni» 2 Móz 21,22 «A fejedelmek azért viselik a fegyvert, hogy megbüntessék a gonoszokat» Róm 13 [...] De haj. Most a fejedelmek palotája tömve van e rosszak özönével: keveset találunk, akik e bűnöket kárhoztatják, igazán és józanon élnek.” (LVI. cikk)52 A hatalmasok eszerint nem töltik be Istentől kapott feladatukat. Ez azonban nem mentesíti az alattvalókat kötelességük alól, akik továbbra is engedelmességgel, tisztelettel, adóval, dézsmával és más illetményekkel és jövedelmekkel tartoznak a hatóságoknak. Bármelyik fél mulasztja el kötelességét, vétkezik vele, bűnt követ el. A fejedelmek és alattvalók viszonya Méliusznál a természet törvénye alapján tehát jogok és kötelességek kölcsönösségén alapul. „Tehát midőn a fejedelmek nem adják meg az alattvalóknak tartozásukat, amint az a nép vétkezik, mely nem adja meg a fejedelemnek, ami az övé: épp úgy vétkeznek a fejedelmek, ha oltalmazhatnának és nem oltalmaznak.”53 Ha pedig ennek teljesítésére képtelenek, akkor alattvalóik adójából és minden más szolgáltatásaiból engedni tartoznak, mert a munka nélkül (itt az „oltalmazás” elmulasztásával) vett jutalom a lopás egy neme. Ezzel a szerző radikális hangot ütött meg, amihez hasonló inkább csak a parasztmozgalmak eszmevilágában fordult elő. Ez a gondolat a debreceni tőzsér-kalmár érdekkörből és a város sajátos politikai helyzetéből származhatott. A három országrész, a királyi, az erdélyi és a török hódoltsági terület összeszögellé- sében fekvő Debrecen különleges problémája volt, hogy három ütköző hatalom feszültségében kellett élnie. Behódolt a töröknek, mert védelméről senki sem gondoskodott, de e magatartásért neheztelt rá a bécsi udvar. A Habsburgok zsoldjában álló Székely Antal feldúlta és kifosztotta a várost (1565). Debrecen kérdésévé vált ezután, hogy mi jogon sarcolja a várost a király, ha nem tudja/akarja megvédeni a töröktől. De Méliusz kérdésében sok száz töröknek behódolt falu kérdése is benne volt: miért kell adót fizetni a magyar földesúrnak, ha ennek ellenértékét, a védettséget nem tudja biztosítani? Mi ez, ha nem lopás? „Mert minden hatalmasság Istentől van: tehát szükség mindenkinek engedelmeskedni. Innen erednek az alattvalóknak elpusztulásai, kifosztásai, mely rosszakban a fejedelmek a bűnösök, midőn megtiltják, hogy ne vessék mások alá magokat, pedig őket azok zsarnokságától nem tudják megvédeni.”54 Ennek kimondását nem lázításnak szánta Méliusz, inkább a város behódolását akarta igazolni vele, és még mindig hitt a fejedelmek magatar52 Kiss Á. ... 589-590. 53 U.itt 607. 54 U.itt 608. 91
