Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben
Thomas J. Davis szállt a császárral és a pápával. „Luther Márton arra volt elrendelve, hogy szinte természetfeletti hatást gyakoroljon az emberi felfogásra, elpusztítva a despotizmus lélekölő üszkét” — írta Emma Willard.45 A 19. század elején egy történetíró Luthert „az evangélium angyalaként”46 értékelte. A század utolsó negyedére az írók költőivé váltak: Luther volt „a vakmerő reformátor”, „a gondviselés eszköze”; ő volt igazából „a 16. század legnagyszerűbb embere”.47 Ami Luthert olyan lenyűgözővé tette számukra, az az a feltételezés volt, hogy ő alapozta meg a véleményszabadságot. Sokak érzéseit tükrözendő, Marcius Willson kijelentette, hogy Luther Márton „szava mint egy talizmán, megtörte a római fölény varázsát”.48 Ezek az értékelések nem többek, mint kísérletek arra, hogy csakúgy mint Kálvinról, Lutherről is egy használható, gyakorlati értékű történelmi olvasatot adjanak; retorikai megjelenítések, melyek azzal a szándékkal készültek, hogy Lutherben a gondolatszabadság felé törekvő reformációs irányzat képviselőjét lássák. Az írók gyakran átsiklottak Luthernek A gyilkos és rabló parasrfbandák ellen írt és egyéb inkább intoleráns művei fölött. Mi több, A szolgai akarat című művét, amely legalább annyira szélsőséges dokumentuma a predestináció tannak, mint a Kálviné, soha nem említették. Ez azért van így, mert Luthert használták pozitív szimbólumként annak alátámasztására, hogy a gondolat- és vallásszabadság alapvetők a protestáns törekvések számára, amely viszony aláhúzta azt a képzetet, hogy a szabadság amerikai alapelvei tökéletesen tükrözik az „igaz” reformációs tant.49 Luther könnyedén szolgált a gondolatszabadság szimbólumaként a pápával való szembenállása miatt. Általános iskolai tankönyvek, melyek olyan protestáns környezetben íródtak, amely magáévá tette a didaktikus felvilágosodás szabadság, haladás és erkölcs elveit, mindig úgy festették le a katolicizmust, mint valami nem-amerikait, és a pápa szolgált példaként arra, mit tette a katolicizmust nem-amerikaivá. Ahogyan azt a 19. századi tankönyvek bemutatták, a katolicizmus nem egyszerűen hamis vallás, de „az Államokra nézve határozott veszély” is. A katolikus egyházkormány45 Willard, 316. 46 Butder, Sketches of Universal History, 176. 47 Swinton, 320; George Weber, Outlines of Universal History, from the Creation of the World to the Present Time, ford. M. Behr, átdolgozott és javított kiadás, kibővítve Francis Bowen írásával: History of the United States, 14. kiadás (Boston, Mass., 1853), 209; valamint Myers, 372. 48 Marcius Willson, Outlines of History; Illustrated by Numerous Geographical and Historical Notes and Maps, embracing Part I. Ancient Histoy. Part II. Modem Histoy (New York, 1862), 333. 49 Arról, hogy hogyan vált Luther a gondolatszabadság foglalatává, ld. Ernst Walter Zeeden, The Legay of Luther. Martin Luther and the Reformation in the Estimation of the German Lutherans from Luther’s Death to the Beginning of the Age of Goethe, ford. Ruth Mary Bethell (Westminster, Md., 1954), xi-xiii,139. 66
