Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben
AZ INTOLERANCIA MEGTESTESÍTŐJE: KÁLVIN JÁNOS zat különösképpen aggasztotta a tankönyvírókat, akik úgy festették le a pápaságot mint ami a „zsarnokság egyik formája”.50 Talán a legelítélőbb — és legironikusabb — frázispuffogtatás Kálvinnal kapcsolatban akkor jelent meg, amikor történészek a reformátort nem Luther, azaz a reformáció és gondolatszabadság táborába helyezték, hanem a pápaság soraiba. P. V. N. Myers úgy összegezte Kálvin szabad- ságellenességét, hogy „protestáns pápának” csúfolta a széles körben elterjedt General History for Colleges and High Schools (Egyetemes történelem kötfp- és főiskolák számára) című művében.51 Egy általánosan protestáns kultúrában, ahol a gondolatszabadság jelenti a reformációból származó legkedvesebb örökséget, ott nem lehet rosszabb megbélyegzése Kálvinnak. Az abszolút despotikus hatalom kiszámíthatatlanságát — melyre a protestáns történelemkönyvek írói a „pápa” kifejezést használták — Kálvinnal azonosították, így, amikor John Fiske arra a következtetésre jutott, hogy Kálvin „természete éppoly despotikus volt, mint egy pápáé”, szavai Kálvint az amerikai tradíción kívülre helyezték.52 Kálvin jellemzésének ez a módja — kizárólag Szervét és a predestináció lencséjén keresztül — önkényeskedő teokratává teszi Kálvint, aki egy önkényeskedő és despota Istent hirdet.53 Ez a Kálvin azt a szabadságot fenyegette, amely meghatározta, mit jelent amerikainak lenni. így Kálvin az intolerancia pontos megtestesítőjévé vált, képviselve mindazt, amitől az amerikaiak kulturális hozzáállásukban iszonyodnak. 50 Elsőn, 47-48. Elsőn általános leírását arról, hogy a tankönyvek hogyan jellemzik a katolicizmust ld. 47-55. Elsőn rámutat arra, hogy csak azok a könyvek tartalmaznak kedvező megítélést a katolicizmusról, amelyek katolikus plébániai iskolák számára készültek. (Elsőn, 52.) 51 P. V. N. Myers, A General History for Colleges and High Schools (Boston, Mass., 1889), 526. 52 Fiske, 59. 53 Ez a Kálvinról alkotott kép ma is továbbél. Heiko Oberman nagyszerűen megfogalmazza, hogyan járult hozzá Kálvinnak ez az értelmezése ahhoz, hogy Kálvint és munkásságát ma így szemlélik és félreértik: „A reformációval foglalkozó tudományok nem érezték azt, hogy finomkodóan kellene Kálvint kezelniük — meggyőződésem, hogy ennek nagymértékben az az oka, hogy a Kálvin- imádóknak és az új-kálvinistáknak köszönhetően Kálvin nem jelentett többet egy olyan embernél, aki azt vallotta, hogy valaki vagy üdvözül vagy elkárhozik. Ennek nemcsak egy embernek és üzenetének kifigurázása volt az ára, hanem korának és korunknak alapvető félreértése: az új-kálvinista Genf-burger gyorsételei nem elégíthették ki a kor elvárásait, és nem biztosíthatták a hatalom túlélését napjainkig.” Oberman, „John Calvin: The Mystery of His Impact,” in Calvin Studies VI, szerk. John Leith (Davidson, N.C., 1992), 9. Oberman részben amellett érvel, hogy Kálvin minden bizonnyal nyájasabb, kellemesebb és szeretetre méltóbb volt annál, mint amilyennek a róla alkotott sztereotípiák beállítják, máskülönben sokkal kevesebb hatást gyakorolt volna saját korában. 67
