Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Dienes Dénes: Farkas András: "Az zsidó és magyar nemzetről"
Dr. Dienes Dénes Farkas András: „Az zsidó és magyar nemzetről” című műve teológiája és kortársi párhuzamai „De mikor az kegyelmes Istennek tetszett, hogy az setétség-ből az világosságot Luther Márton által előszer 1517. esztendőben Németországban kinyilatkoztatná, ugyanazon jó tetszése szerint az ő eleve rendeltetett decretomából az Evangéliumnak világosságát az mi nemzetünkre is kiárasztotta ennek előtte úgymint hatvan esztendővel. Jóllehet, hogy az derék tudománnak nem minden ágait és cikkelit egyszersmind árasztotta ki, hanem azmint szokott lenni eg)' előszer csak valami sengéit fundamentomul nyilatkoztatta ki az mi nemzetünkben, miképpen egyéb országokban is.”1 Az első értékelő összefoglalás a magyarországi reformációról 1586-ban jelent meg Gönczi György debreceni püspök tollából, Félegyházi Tamás Újszövetség-fordításának előszavában. Néhány rövid évtized távlatából úgy látta Gönczi György, hogy a hazai hitújítás nem pontszerű esemény, hanem folyamat volt. Ez a folyamat azonban 1526- ban indult el: az „úgymint hatvan esztendő” egyértelműen a mohácsi vészre utal ebben az összegzésben. A magyarországi reformációnak megvoltak a maga sajátos hazai egyháztörténeti előzményei — amelyekre most nem térhetünk ki — mégis tagadhatatlan tény, hogy aló. század emberét nálunk Mohács — pontosabban fogalmazva: az a történeti szituáció, amelynek középpontja a török kérdés — serkentette teológiai eszmélődés- re, a katasztrófa okainak átgondolására, kiútkeresésre.2 A reformáció kérdése tehát a maga alapvető mivoltában nem pusztán elvont, elvi teológiai problémaként vetődött fel nálunk, kiegészülve esetleg a klérus morális színezetű kritikájával, nem is csupán individuális megközelítésben, hanem feleletként a történelmi helyzetből eredő válsághangulatra. Nem egyszerűen az egyházért aggódó, üdvösségüket kereső elkötelezett emberek felvetése volt a tan és az élet megtisztítása szükségességének gondolata. Reformátoraink a következetesen végbemenő reformációt az ország — ha úgy tetszik a nemzet — élet-halál kérdésének tekintették. Úgy szólították meg üzenetükkel az egyént, hogy őt és boldogulását nem választották el az ország ügyétől és boldogságától. Míg az alapvető kérdésben Luther a maga számára kereste a kegyelmes Istent, addig a magyar reformátorok az 1 FliLRGYí IÁZ1 Tamás: Az Mi Uronc Iesus Christusnac Ily testamentoma. Debrecen 1586. RMK I. 218. p. 2 BaRCZA József: A reformáció kibontakozása és progresszív hatása nemzetünk életében. T/jeo/ogiai Szemle. 1989, 154-157 p. 65
