Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A szférák felszabadítása

Sany e r Frank

válik, rendkívül fontos kérdés a társadalmi szféráknak és a világ sok-sok kultúrájának és területének szabadsága és felelőssége. Tudjuk ugyanis, hogy a globalizáció egységesítő folyamata ellenére a világ nagymértékben széttöredezett és az igazságtalanság megannyi formájától szenved. „Csaló szuperhatalmak”, pénzzel és hatalommal visszaélő, háborúval és bűncselekményekkel összefonódott globális zsarnokság formái jellemzik világunkat. Senki sem vonja kétségbe Lord Acton kijelentésének igazságát: „A hatalom megront, és az abszolút hatalom abszolút módon ront meg.”4 Ez nem új. De a globalizációs folyamat és a fejlett technikai lehetőségek — beleértve az azonnali és közvetlen kommunikációt — azt jelend, hogy a globalizációt nem lehet elkerülni, illetve további nagy etikai kérdések és új problémák merülnek fel az igazságossággal kapcsolatban. Természetesen, amikor a szférák felszabadításának kérdését tanulmányozzuk, mindig az emberek jólétéről beszélünk.5 Amikor emberekről beszélünk, olyan egyénekre, családokra, közösségekre, munkahelyekre és nemzetekre gondolunk, akik és amelyek az egy világ rendszernek a részei. Beszélnünk kell tehát emberekről és struktúrákról, és nem beszélhetünk az egyikről anélkül, hogy közben ne beszélnénk a másikról is.6

Magától értetődő, hogy' nem létezik valódi igazságosság szabadság nélkül, és nem létezik valódi szabadság igazságosság nélkül. Nem létezik felszabadító igazságosság, i) ha az emberek nem szabadok, és nincs szabad erkölcsi választásuk, illetve erkölcsi felelősségük; ii) ha a társadalmi struktúrák és a törvényalkalmazások nem oly módon vannak meghatározva, hogy az igazságosságot segítsék elő; és iii) ha nincs etikai látásunk arról, hogy mi a jó. Gyakran egy vagy több is hiányzik ezek közül a tényezők közül. Olyan keresztyén oktatókként érkeztünk erre a konferenciára, akik hisszük, hogy Krisztus szabaddá tett arra, hogy a jót csclekedjük. Jézus Krisztusról beszélni annyit jelent, mint a megváltásról beszélni, mely magába foglalja az Isten országának igazságát és békességét. Tapasztalatból tudjuk, hogy a vallás lehet transzformációs.7 A vallás és a kultúra mindig dinamikus feszültségben áll.8 Nem választhatjuk szét teljesen a hitet és a politikát.9 Nem vonjuk két4 Idézi Helmut Thiclickc, Theological B/bics: Politics (Grand Rapids: Eerdmans, 1969), 173.

5 Bryant L. Myers, Walking with the Poor: Principles am! Practices oj Transformational Development (New York: Orbis Books / World Vision, 2000).

6 Through the Bye of a Neec/le: Readings on Stewardship and justice (Grand Rapids: Calvin College, 1989).

7 Max L. Stackhouse, Creeds, Society, and Human Rights: A Study in Three Cultures (Grand Rapids: Eerdmans, 1984).

8 H. Richard Neibuhr, Christ and Culture (New York: Harper & Row, 1951), magyar nyelven: Krisztus és kultúra (Harmat-SRTA, 2006).

9 Frank Sawyer, Lafey hi politica: una orientáción chrisliana haica un testimonio politico (Tegucigalpa: Coram Deo, 1993).