Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Hendrik M. Vroom: Hit, élet, meglátások - tükör által
Hit, élet, meglátások-tükör által belőle, azt mondta, hogy továbbra is megtart bizonyos elemeket a hindu tradícióból. Az ember nem úgy változtatja a vallását, mint ahogyan ruhát vált, vagy ahogyan hol egyik, hogy másik sátorban alszik. További magyarázatra van tehát szükségünk. Úgy tűnik, hogy a vallás nem egyetlen (kizárólagos) „egész”, hanem sok olyan összetevője van, amely helyet ad a kontextulizálásnak és az „újraépítkezésnek”. Ugyanez az elképzelés merül fel egy ponton Gáspár válaszában is, először azt vitassuk meg. A hitnek vannak olyan dilemmái, amelyeket — szerintem — nem tudunk megoldani. Ebben a vonatkozásban a hit olyan, mint az élet — amint azt már korábban láttuk, hogy a hit valójában az élet. Mint ahogyan az élet nem egy koherens teória, életszemléletünk sem lehet teljesen koherens. Ez azért van így, mert véges lények vagyaink, az életnek pedig sok dimenziója van. Ilyen az emberi állapot. Gáspár itt egy olyan álláspontot véd, melyet „holisztikusnak” nevezhetünk. Mintha azt mondaná: „te egy sátorban élsz, melynek „kereszty'énség” a neve, vagy' valami más.” A sátornak, amelyben kint alszunk a természetben, nem szabad lyukasnak lennie, egyenesen kell állnia és tisztának kell lennie. Azzal messzemenőkig egyetértek Gáspárral, hogy a vallási igazság kérdése mélyebbre hatol a vallási ismeret kérdésénél.1 Lényegesnek tartom a vallások megértésében általában, de különösen a keresztyén tradíció esetében annak a ténynek az elfogadását, hogy meggyőződéseink olyan meglátásokat, intuíciókat tartalmaznak, melyek gondolkodásunk és egzisztenciánk mélyéig hatolnak, és amelyek egymással olykor ellentmondásba kerülnek. Éppen ez az, amire a keresztyénség intellektuális bírálói is hivatkoznak: a hit logikátlan és önmagában ellentmondásos. Ezzel nem értek egyet. Ezek az ateisták éppen azt nem értik, hogy’ a keresztyén hit nem egy koherens teória. A példák közismertek. Jakab levele azt mondja, hogy’ a cselekedetek nélküü hit halott. Pál azonban saját tapasztalatai alapján felismerte, hogy az ember képes többre is, mint amit tőle elvárnak, miközben teljesen rossz úton járhat (mint amikor Pál Jézus követőit üldözte). Pál tehát azt hangsúlyozza, hogy csak önfeladással, önmagunkról való lemondással, Isten kegyelmében való meg- ny’ugvással találunk valódi szabadságot és igazi emberi életet. Ez utóbbi meglátás vezette a református tradíciót a bűnnek ahhoz az értelmezésé1 Hadd utaljak itt az általam írt Religions and the Truth (Grand Rapids/Amsterdam: Eerdmans-Rodopi, 1989) tanulmányra, mely a világvallások igazságeszméjét vizsgálja: mind az öt világvallás hangsúlyozza, hogy az igazságnak sokkal mélyebben fekvő rétegei vannak, mint az elméleti ismeretnek, és kiváltképpen mélyebbre nyúlik, mint a kezdeti hittételek, amelyeket a hitben kezdőknek megtaníthatunk. Akik hitükben érettek, sokkal több helyet hagynak a tapogatózó vagy „próbamegoldásoknak”. Vö.: Pál apostol elképzelését a „rész szerinú ismeretről” és a tükör általi homályos látásról (lKor 13:12). Lásd továbbá a már említett könyv 8. (Az igazság) és 10. fejezetét (Igazság, tan és alapvető meglátások). 179
