Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Gáspár Csaba László: A Kereszténység és a nem keresztény vallások
A Kereszténység és a nem keresztény vallások kognitív állításokból alkotott szerkezet önmagában nagyon keveset mond egy-egy vallás lényegéről. Még csak azt sem mondhatjuk egyértelműen, hogy a sátrakat hozzá lehet vagy kell válogatni kinek-kinek a habitusához, s hogy választaná ki mindenki a neki megfelelő szimbolikus lakóhelyet. Az ember ugyanis kezdettől fogva, prinápiálisan benne van egy konkrét sátorban. Az számára mindenek kezdete: az arché. Az ember léte első moccanásától fogva sátorlakó: a benne lakás a születéssel kezdődik. Minden emberi élet valamilyen artikulált dimenzióban megy végbe, mindenki valamilyen kultúra mint értelemadó totalitás közegében születik meg. Ezt jelenti ugyanis «ember»-nek születni. Az állat is egy tágasabb lét-térben, a természetben „jön létre”; az ember lét-tere nem a természet, nem ott „jön a létre” és nem a természeti világra születik, hanem valamely konkrét kultúrában, vallásban. Egy artikulált szimbolikus értelmességi rend ben és rendbe születik, nem pedig valami értelem-nélküli nulla pontról lép be egy kultúrába. Ez a benne-lét ismét csak a végesség stigmája: a véges létező létének minden mozzanatában függ, azaz rászorul egy' őt létben tartó «külső»-re, amiben mintegy „benne” van. Ez a «külső» nem valami elvont általánosság — az ugyanis a semmivel lenne azonos, ami viszont nem tart meg semmit —, hanem a végesség lényegi értelme szerint meghatározott konkrétum. Az állat esetében a konkrét természeti környezet, az ember esetében a konkrét kultúra. A valóságban az ember már fogantatása pillanatában kulturális lény, amennyiben nemző szülei valamely kultúra lakói, és már maga a nemzés se pusztán biológiai-természeti aktus, mint az államál, hanem a kultúra jelentésadó hálójába emelt és ott értelmességgel telített, azaz valamely értelem-teljesség dimenziójában észlelt biologikum, még pontosabban eg}' értelemteljességre utaló szimbólum, amely történetesen leírható a biológia speciális nyelvén is, de csakis a jelentés dimenziójának kirekesztésével, s így éppen lényegi sajátossága nélkül, afféle biológiai preparátumként.4 Ha az ember mindig és lényegileg sátorlakó, akkor a születésének helyet adó sátor kondíciói lényegesen meghatározzák a benne lehetséges élet alanyának «ember»-ségét, egyebek között azt, hogy mit tart igaznak és hamisnak, kellemesnek és kellemetlennek, szépnek és rútnak. A válogatás, a semleges mérlegelés alanya inkább filozófiai konstrukció, heurisztikus értéke van, de a valóságban nem létezik. 4 Az «ember» minden biológiai tevékenysége kulturális öltözetben jelenik meg. A merőben biológiai folyamat és e folyamat mint emberi tevékenység különbsége oly annyira nyilvánvaló, hogy alig vesszük észre: a homo sapiens táplálkozik, az «ember» szertartásosan étkezik; a homo sapiens közösül, az «ember» szeretkezik. 175
