Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Hendrik M. Vroom: A keresztyének és a vallások
A KERESZTYÉNEK ÉS A VALLÁSOK mint ahogyan egykor Izrael bölcsei Egyiptomban találták meg azt. Vigyázzunk arra is, nehogy összekeverjük az igazságot a hamissággal. 3. A vallások közötti kapcsolat kontextualizálása A vallások teológiája egy viszonylag új és gazdag terület a teológiai tudományok terén. Az elmúlt évtizedekben ez a terület gyorsan a szakosodás területévé vált. Vannak, akik buddhista-keresztyén párbeszédben, vagy az iszlámmal, hinduizmussal, afrikai vallásos hagyományokkal való párbeszédben vesznek részt. Ez olyan fejlemény melynek okait könnyű megérteni. Egy másik fejlemény ennél sokkal nehezebb. Ez az, amit a vallások közötti párbeszéd és érintkezés kontextualizálásának nevezhetünk. Az előbb idéztem azt a misszionáriust, aki azt mondta, hogy a holland kormánynak minden egyes felgyújtott molukkai templomért egy mecsetet kellene bezárnia. Ugyanígy iszlámológusok (nem mindegyikük!), akik a Közel-Keleten szereztek tapasztalatot, szembeállítják a hollandiai muzulmánok szabadságjogait az arab országok keresztyéneket érő gyakorlati diszkriminációjával. „Kérdezz meg egy szír keresztyént, hogyan kell gondolkodni az iszlámról — ők tudják, hogy milyen az iszlám!” Ökumenikus találkozókon elhangzott történetekből tudom valamelyest, hogy milyfen ez a diszkrimináció. Kairóban, amikor egy keresztyén templomot felgyújtottak, a lelkipásztor arról számolt be, hogy a tűzoltóságnak eg)' órába telt, amíg kiértek — szándékosan —, szinte semmi nem maradt a templomból. A fő kérdés az, hogy vajon a keresztyénségnek egyetlen átfogó megközelítésre van szüksége az iszlámhoz és a buddhista valláshoz, vagy a bennszülött tradicionális vallásokhoz stb., vagy megközelítésünk minden egyes vallás esetében kontextuális. Ennek a fő kérdésnek számos olyan vonatkozása van, amelyeket konkrétabb kérdések formájában fogalmazhatunk meg. Először ezekkel kell foglalkoznunk, hogy utána visszatérhessünk a fő kérdéshez. A vallások teológiájában rátaláltam a magam útjára és kialakítottam saját véleményemet, de ezekben a kérdésekben én is csak tájékozódom, mint aki sűrű erdőn keresztül próbálok csapást vágni. Az első kérdés az, hogy át kell gondolnunk, milyen magatartást tanúsítunk ebekben érintkezésekben. Hadd említsek egy történetet szemléltetésképpen. Egy Közép-Nigériából származó lelkipásztor mondta nekem 1992- ben, hogy északon muzulmán csoportok kezdték támadni a keresztyén gyülekezeteket és intézményeket. A keresztyének nem reagálták túl a dolgot, csak panaszkodtak, de nem védekeztek semmilyen módon. Úgy gondolták, hogy a Hegyi beszéd arra tanítja őket, hogy a rosszra ne rosszal, hanem szeretettel válaszoljanak. Egy idő után az erőszak még kritikusabbá vált; voltak a muzulmánok között, akik fiatal keresztyén lányokat erőszakoltak meg. Ekkor a keresztyének elkezdtek gondolkodni azon, hogy meg kellene védeniük lányaikat az erőszakkal szemben. Ha a rendőrség nem tudja vág)' nem akarja garantálni a biztonságukat, nekik maguknak kell. 167
