Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Hendrik M. Vroom: A keresztyének és a vallások
DR. Hendrik M. V'room sak, éppen ezért önmagukban plurálisak, egymással dinamikus eszmecserében és feszültségben állnak.7 Ennek alapján a vallások ún. teocentrikus teológiája elismerése annak, hogy Istennek kapcsolata van a teljes emberiséggel, mely kapcsolatokban Isten a maga útját járja. De ez a nézet is magában hordozza annak veszélyét, hogy elfelejtsük, Krisztusban kaptuk Isten legtökéletesebb képmását. A vallások kris^tocentrikus teológiájának az az érdeme, hogy komolyan veszi a bűnt és a bűnbocsánatot, és egyértelműen vallja Istennek Krisztusban adott kijelentését. Azonban könnyedén megfeledkezhet a más akiokban lévő nyájakról és a Szentlélek munkájáról — az Atya és a Fiú Lelkének munkájáról — az egész emberiség között. A vallások pnenmatologikus teológiájának érdeme, hogy' elismeri: a Lélek ott munkálkodik, ahol akar, de ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Lélek az Atya és a Fiú Lelke. Ezért a különbségtétel a vallások teocentrikus, krisztocentrikus és pneuma- tologikus teológiája között nem örvendetes gyakorlat. A keresztyének nem tudnak úgy gondolni az Atyára, hogy közben ne gondoljanak Krisztusra; mint ahogyan nem tudnak úgy gondolni Krisztusra, hogy közben ne gondoljanak a Teremtőre; vagy nem tudnak úgy gondolni a Szentlélek- re, hogy közben ne gondoljanak Istennek Krisztusban adott képmására. Ha tehát elejtjük azt a dogmát, hogy nincs üdvösség az egyházon kívül8, elismerhetjük, hogy7 létezik igazság és jó élet az egyházon kívül — melyet a Lélek ihlet és kegyelemben kapunk. Ez azt jelenti, hogy7 más vallásokban is van igazság, mely' segítheti az embereket abban, hogy hiteles emberi életet éljenek. Minden jót és értékeset lehet tiszteim — a buddhista szekták lelki nyugalmát, a muzulmánok svakat-ját, illetve annak hangsúlyozását, hogy az emberiség egyenlő a Teremtő előtt, Gandhi ahimsa-yeX, a Dalai Láma nyájasságát és szeretetét, a hagyományos vallásokban a gyógyítók gyakorlati bölcsességét. A kritérium az, hogy' „velünk vannak-e” és segítenek-e az életben? Ami nem ellenünk van, az velünk van. Tanulhatunk más tradíciókból és — ha fogalmazhatok így' — nyűtottabbak lehetünk azoknál, akik hajlamosak azt mondani, hogy a keresztyén tradíciónak magának is olyan sok kincse van — csak megfeledkeztünk róluk — és nincs szükségünk arra, hogy más hithagyományokhoz forduljunk megtalálásukhoz. Legyünk ennél hálásabbak, és ha van mit tanulnunk másoktól, ismerjük azt el és legyünk hálásak. Ez lehet például egy ember, akin keresztül Isten találkozni akar velünk és meg akar tanítani valamire. Hagyjuk tehát el az igazságtalan állítást: „Nálam van az igazság, és nincs rád szükségem”; fogadjuk el onnan a bölcsességet, ahol találjuk, 7 Lásd pl. Andre F. Droogers, „Changing Culmre and the Missiological Mission,” in: Inus Daneel, Charles van Engen, Hendrik Vroom (szerk.), Fullness of Life for All. Challenges for Mission in Early 21st Century, Amsterdam - New York, Rodopi, 2003, 73-87. 8 Ez volt Karl Rahner’s álláspontja és ez állt „anonim keresztyénjeinek” hátterében, lásd az általam írt Religions and the Truth, 190-194. 166
