Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - KONFERENCIA - Dr. Hendrik M. Vroom: A keresztyének és a vallások

DK Hendrik M. Hroom

liberális teológia egyes iskolái Kari Marxtól tanulták meg, hogy figyelmesnek kell lennünk arra, hogyan folyhatnak össze elképzeléseink és eszméink érdekeinkkel. Ezek az emberek elismerték, hogy a nem keresztyén filozófusok elméleteiben is van igazság, de nem teljes mértékben értettek egyet az Istenről alkotott elképzelésükkel. A platonizmus évszázadokon keresztül megszínesítette az Istenről alkotott keresztyén eszméket — amelyek valóban korrekcióra szorultak. Az embernek tehát tudnia kell különbséget tenni, mint azoknak keresztyéneknek, akik az egykori Német Szövetségi Köztársaságban azt olvashatták egy utcai transzparensen: „Kari Marx Isten, mert amit mondott, az igaz”. Mindemellett az emberek megtanulták Marxtól és a marxizmustól azt, hogy a próféták leckéit komolyan kell venni. Mivel magyarázták azt, hogy képesek voltak nem keresztyénektől is tanulni? Egy századdal korábban például Abraham Kuyper beszélt az általános kegyelemről. Isten nem hagyja magára a teremtést, de segít a bűnösöknek és hitetleneknek erkölcsi szabályokat felismerni, felismerni az igazságot a világról és saját életükről. Vissza kell azonban utasítanunk azt, ami nem igaz: ugyanebben a gondolatmenetében Kuyper elutasította a francia forradalom eszméit — miszerint azok világiak és keresztyénellenesek voltak.1 * * * 5 Ellenezte az emberi autonómiát. A kultúrához való hozzáállásában általában sokkal nyitottabb volt, mint a vallásokhoz való hozzáállásában, azok mindegyikét hamisnak vélte. Szerintem a skolasztikára és a 19. századi romantikus filozófiákra való támaszkodása nagy szerepet játszott ebben: minden világnézeti tradíciót különböző gyökerekből eredeztetett és totális ellentétet konstruált a gyökerek között.6 A szocializmus és a kommunizmus gyökere szekuláris, tehát nem vallásos, ezért téves — teljes mértékben téves. Az iszlám gyökere a Koránban és az Allahban való hit, nem pedig a Krisztus kegyelméből való újjászületés. A gyökerek kizárják egymást, mint ahogyan az 1970-es években William Christian védelmébe vette azt az elképzelést, hogy min1 Értékes leírás és értekezés található: Aad van Egmond, „Calvinist Thought and

Human Rights”, in: Abd. An-Na’im et al (szerk.), Human Rights and Religious

Haines, Gand Rapids / Amsterdam, Eerdmans/Rodopi 1995, reprint 2004, 192202, értekezés Kálvinról és Kuyperröl (különös tekintettel háromkötetes művére

az általános kegyelemről) az általános kegyelemről alkotott nézetükről és az emberi jogokkal kapcsolatos bírálatukról. Kritikájukat a következőképpen fogalmazhatnám meg: az a probléma azzal, hogy az ember minden ember méltóságát és emberi jogait hirdeti, hogy ott bizonyul gyengének ez az alapvetés, hogy az ember tulajdonítja magának ezt a méltóságot.

6 Bővebb kifejtését Kuyper világvallásokról alkotott nézeteinek, illetve annak, hogy' később milyen irány't vett a Szabadegyetem teológiai fakultása a vallások teológiája terén lásd az általam írt „From Antithesis to Encounter and Dialogue: Changes in Reformational Epistemology'”. In: Ronald A. Kuipers and Janet Catharina Wesselius (szerk.), Philosophy as Responsibility (Festschrift for Hendrik Hart), Lanhan: University Press of America, 2002, 27-42. Lásd még: William A. Christian, Opposition of Religious Beliefs, London 1972.

164