Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Tod und Trommel

Tod und Trommel

sainak megfelelően egy allegória. A 16-18. századi könyvekben a címlapot igen sokszor úgy alakították ki, hogy annak díszítése egy allegorikus képben szinte summázza a könyv tartalmát, pontosabban elhelyezi azt az olvasók világképében, mintegy ráhangolva őt a könyv olvasására. Jól nyomon követhető ez az allegorizáló gondolkodásmód a Vesalius művének illusztrációin (egészen sajátos megoldás a kezét egy koponyán nyugtató csontváz - ld. alább), de akár a könyv egy későbbi kiadásának címlapját ékítő metszeten is.

A kép érdekessége, hogy Vesalius metszete (bal oldalt) és Holbein szintén 1543-ban (halála évében) festett Vanitas-a (jobb oldalt) szinte teljesen megegyezik. A hasonlóság oka természetesen lehet az, hogy a Vesalius illusztrációit készítő, Tiziano köréhez tartozó művész Hol- beint másolt (vág)' esetleg fordítva) ám legalább ennyire valószínű az is, hogy mindkettőjük szeme előtt egy közös — mentális — kép (egy toposz) lebegett, ami talán megegyezett azzal, melyről Shakespeare is koponyával a kezében meditáló Hamletjét formázta.

A haláltánc-motívum, és általában a vanitas-gondolat alapjaiban járta át a korszak kultúráját, így — bár számunkra esetleg morbidnak hat ez a megoldás — összekapcsolásuk az ábécével szinte természetes. Erre egyébként éppen Holbein szolgáltat kitűnő példát, korábban említett haláltánc-ábécéjével. Ennek egyik részlete, az Y-betű látható a következő oldalon.

155