Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Tod und Trommel
Tod und Trommul E két kiadvány azzal együtt, hog}' nem közvetlen kortársa az elemzett ábrát tartalmazó könyvnek, éppen azt bizonyítja, hogy e képzettársítás — Tod und Trommel - térben és időben mennyire elterjedt volt. Az ábra két részre van osztva, s az elemzés során először ezeket a részeket vesszük szemügyre önmagukban, majd a gondolatmenetet a részek összeillesztésével s annak tanulságaival zárjuk. Az abc-k Az ábécé megtanulása az olvasás (és írás) tanulásának első lépése. Az ábécé azonban azért is fontos, mert rendje a szövegbe zárt világ, a világ verbális reprezentációi rendszerezésének egyik alapvető elve. Mire a humanizmus, a reformáció és a vele párhuzamosan, illetve részint reá adott válaszként meginduló katolikus reformtörekvések által ideológiailag is megtámogatott, széles körű iskoláztatás programja Európában gyakorlattá vált, az ábécé tanításának is számos eljárása fejlődött ki. Az ábécé tanításának három fontos részterülete volt (van): a) a vizuális jel olvasásának (és írásának) tanulása; b) a jelhez kapcsolt hangérték rögzítése; c) a jelek rendjének memorizálása. Mindháromhoz gyakorlatilag a kezdetektől fogva kapcsolódtak vizuális, vizualizált segédeszközök, melyeket nagyjából két csoportba sorolhatunk: 1) „empirikus” — vagy a hangalak vagy a betű formája tanításához valamilyen tapasztalatot használ fel analógiaként. PL állatok, tárgyak nevének kezdőbetűje az adott betű, vagy állatok és tárgyak formája hasonlít rá. Esetleg az állatok által kiadott hangok (mármint ahogyan egy adott kultúrában az állathangokat értelmezik) modellálják az adott betű hangértékét. Erre az eljárásra kiváló példa Comenius Orbis pictusa