Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma
A NEM-KERESZTYÉN VALLÁSOK MINT KERESZTYÉN TEOLÓGIAI... majd az egyik részt az egykori egész nevével, mégpedig a lényegtelent és hamisat a lényeges és igaz nevével illette. Tömören összefoglalva: Amit Barth itt tett, az fenomenológiai szempontból nézve a vallás fogalma tartalmának erőszakos leszűkítése, elvi szempontból nézve pedig hagyományos értelmének merő ellentétébe való önkényes átfordítása (mintha valaki elhatározná, hogy mától fogva a tüzet víznek fogja nevezni!). b) Barth Második önkényes lépése aztán az volt, hogy ily módon koncipi- ált, teljesen negatív előjelű vallásfogalmát átalányban ráhúzta az összes nem-keresztyén „vallásra”. Mindebben lényegében követte őt az egész „dialektikus teológia”. Fölmerül itt a kérdés, hogy' vajon a vallásnak egy ilyen koncepciója megfelel-e az empirikus tényállásnak, s nem követ-e el igazságtalanságot az egyes konkrét vallásokkal szemben. Sok valláskutató úgy véli, hogy igen, s megjegyzi, hogy ez a problémának nem megoldása, hanem megkerülése. Így pl. a már idézett Benz ezt írja: „Ez a magyarázat a mai vallási helyzet nehéz problémái legegyszerűbb megoldásának tűnt föl, s ezért nagy'’ lelkesedésre talált... Eszerint a formula szerint meg lehetett takarítani a más vallások tanulmányozásának s az általuk képviselt probléma megoldási kísérletének minden fáradságát, mondván, hogy hiszen azok úgyis ’csak vallások’13. Karl Goldammer pedig még élesebben fogalmaz, amikor ezt írja: „Az egyik oldalon ott látjuk a ’vallásokat’ a maguk teljes gazdagságában... A másik oldalon viszont, mivel ezt a gazdagságot sem külsőleg, sem belsőleg elviselni nem bírjuk, visszahúzódunk a keresztyén kijelentés, az ’evangélium’ vagy a ’kérügma’ barikádja mögé. Ez azt jelenti, hogy a nem-keresztyén vallásokat ... aztán a ’vallás’ egyetemes emberi jelensége konkrét eseteivé nyilvánítjuk, amelyeknek az evangéliumhoz semmi közük sincsen. Ezzel szemben viszont azt állítani, hogy a keresztyénség is a ’vallás’ egyetemes jelenségének egy' konkrét esete, afféle felvilágosodás-kori téveszmének (aufklärerischer Irrtum), ha nem egyenesen eretnekségnek számítana. Sok teológus ennek a módszernek a segítségével próbál ma tájékozódni a vallási jelenségek azon gazdagságában, amellyel szembesülünk. Félő, hogy ez annak a vándornak a módszere, aki csukott szemmel járja útját, mert tovább már nem bírja elviselni a tájból jövő benyomások súlyát, s úgy érzi, ígyT biztosabban és gyorsabban haladhat előre a maga útvonalán”14. E kis kitérő után térjünk vissza témánk fő vonalához. Amint föntebb már ecseteltük, az új világhelyzet hozta közvetlen szembesülés a más vallások realitásával addig soha nem tapasztalt mértékben szenzibilizált bennünket hozzájuk való viszonyunk kérdésének problémája iránt, amely egyszerre egészen más jelentőséget ny'ert számunkra, s a régihez képest más, az 13 Benz: i.m.: 35. p. 14 Goldammer, Karl: Religionen, Religion und Christliche Offenbarung. Stuttgart, 1965, J. B. Metzlersche, 3. p. 99
