Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma

Dr. Uptay Lothar egyértelmű exkluzivizmustól eltávolodó megoldások irányába vezetett. Különböző elméleti (teológiai, vallás-fenomenológiai és egyéb) érvek nyomása — élén a szótériológiai problémával — azon meggyőződés irányá­ba késztetett, hogy Isten üdvösségre vezérlő tevékenységét a vallástörté­net keresztyénségen kívüli területein is föl kell tételeznünk. Ezzel párhu­zamosan a más vallásúakkal való közeli, folyamatos és intenzív érintkezés gyakorlati tapasztalatából nyert benyomásaink közvetlenül, mintegy belül­ről győznek meg bennünket afelől, hogy az ő hitük mögött is Isten jelen­létét és megvilágosító tevékenységét kell látnunk. Am ha egyszer erre a meggyőződésre eljutottunk, akkor kikerülhe- teüenül fölmerül számunkra egy igen bonyolult teológiai probléma: az, hogy miként egyeztessük össze ezen új fölismerésünket az egyház, sőt a Biblia hagyományos tanításával, s hogyan hozzuk egy fedél alá Istennek a nem-keresztyén világban tett (a miénktől külsőleg sokszor annyira külön­böző) kinyilatkoztató és üdvözítő tevékenységét azzal, amit e téren Jézus Krisztusban cselekedett. Ez a probléma, hacsak nem akarunk Goldammer csukott szemmel járó vándorához hasonlóan elmenni mellette, egyre ége­tőbb és sürgetőbb lesz, ugyanakkor viszont olyan mélyre nyúló és komp­likált, hogy megoldása valószínűleg jó néhány alapvető teológiai koncep­ciónk gyökeres revideálását tenné szükségessé, ami viszont mindig nemcsak igen igényes, de igen kockázatos vállalkozás is. A korunkban lezajló nagyméretű és közeli szembesülés a más vallá­sokkal tehát, ismétlem, nagy kihívást jelent a keresztyénség számára. A múlt század egyik nagy missziói tekintélye, M. A. C. Warren azt mondta egyszer, hogy a tudományos agnoszticizmussal való megküzdés egykori erőfeszítései gyerekjátéknak fognak föltűnni a nem-keresztyén vallások problémájával való megbirkózás feladatához képest.15 A kihívás elfogadásának és megválaszolásának készségét kedvezően befolyásolta a teológiai légkört már régóta betöltő általános megújhodási igény. Ez, mint ismeretes, a katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat reformjaihoz vezetett. Ezzel párhuzamosan protestáns oldalon annak lehettünk tanúi, hogy a barthiánus neoortodoxiával ellenlábasként futó s azt végül kiszorító neoliberális irányzatokat egy általános, a keresztyénség gyökeres, korszerű újraértelmezésének akut igényétől hajtott hermeneuti- kai szenvedély fűtötte, amely egy egész sor átértelmező, „interpretáló” teológiát hozott létre, mint „egzisztenciális interpretáció”, „vallástalan interpretáció”, „szekuláris interpretáció”, „civil interpretáció”, stb. Mind­eme, egymástól külsőleg sokszor erősen különböző irányzatok közös vonását a partikularizmustól az univerzalizmus irányába eltolódó tenden­cia képezte, melynek egyik legmarkánsabb képviselője az egyes hagyomá­nyos teológiai fogalmakat egy-egy mögöttük rejlő egyetemes ontológiai valóság sifréiként értelmező Paul Tillich volt. Két legalapvetőbb és legis­15 Smith: i.m.: 111. p. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom