Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma
Dr. Liptay Lothar szemére veti.10 Barth álláspontja e téren fokozódó tendenciát mutat: Míg a Römerbrief a szóban forgó aktivitást inkább a hiábavalóság kategóriájában értelmezi, mint valamire való képtelenséget, addig a Kirchliche Dogmatik már kifejezetten bűnt lát benne. A kezdeti ontologikus „nem lehet” időközben legalisztikus „nem szabaddá” szigorodott. Mindez az emberben néha azt a bizarr érzést kelti, mintha Barth Istene számára az lenne a legfontosabb, hogy az embernek tudomására adja: „quod licet lövi, non licet bovi”. Mintha azt mondaná neki: „Ne nyúlj hozzá, nem a tied! Nincs jogod elvenni. Várj szépen, míg én odaadom neked!” Nos, ez ebben a formában természetesen karikatúra, de Barth némely megfogalmazása — tartalmát tekintve — veszedelmesen hasonlóan hangzik ehhez. Például a következő: „In der Religion wehrt und verschließt sich der Mensch gegen die Offenbarung, dadurch, ... daß er sich vorwegnimmt, was ihm in ihr von Gott gegeben werden soll.“ Magyarul: „A vallásban az ember ellene szegül a kinyilatkoztatásnak és elzárkózik előle, azáltal, ... hogy eleve elveszi azt, amit Isten kellene, hogy odaadjon neki”11. Mindebből egy meglehetősen rideg és szigorú, alapjában véve a tekintély kategóriájában koncipiált istenértelmezés cseng ki. De térjünk vissza alapgondolatunkhoz, s vegyük szemügyre közelebbről Barth vallás-fogalmának önkényességét és egyoldalúságát. Ha a vallás fogalmát fenomenológiai értelemben, tehát mint egy empirikus jelenség összefoglaló megnevezését vesszük, akkor az, amit róla Barth mond, hagyományos jelentésének csak az egyik része. Igaz ugyan, hogy az (ti. a negatív emberi magatartás) is része annak a komplex jelenségnek, amelyet hagyományos gyűjtőnevén vallásnak nevezünk. A hitetlenség, az Isten elleni lázadás és a bálványimádás állandóan jelenlévő eleme az ember vallási életének. Ez azonban csak a fele igazság. A vallás fogalmába mindig és mindenütt valami egészen mást is bele szoktak sorolni: nemcsak az ember, hanem Isten művét is, az ember részéről pedig nemcsak negatív, hanem pozitív magatartást is Isten irányában. Ha pedig filozófiai értelemben, tehát mint lényeget jelölő kifejezést vesszük a vallás fogalmát, akkor éppen az említett isteni mozzanat az egyik és a pozitív emberi momentum a másik oldalon volt az, amit benne általában lényegesnek, tehát a szó tulajdonképpeni értelmében vett „vallásnak” tartottak, míg az, amit ezzel a szóval Barth jelöl, mellékjelenségnek, az igaz vallástól való elhajlásnak számított. így pl. Tillich megjegyzi, hogy a dialektikus teológia „vallás”-fogalma csak a vallás „démonizált”, azaz depravált formájára illik rá.12 Barth azonban éppen azt, ami benne azelőtt lényegesnek számított, kirekesztette a vallás fogalmából, és külön szférába (az ún. „hit” szférájába) utasította. Ezzel a vallás hagyományos fogalmát kettévágta, 10 Kraemer, Hendrik: Religion and the Christian Faith. London, 1956, 130—131. p. 11 Barth, Karl: Kirchliche Dogmatik. 1/2. köt., Zürich, 1937, 330-331. p. 12 Tillich, Paul: Systematische Theologie. 3. köt. Stuttgart, 1966, 127. p. 98
