Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra

AZ „ÚJ PRÓl'ÉTASÁG” HATÁSA TERTULLIANUSRA

helyezhető, Antonius Pius (138-161) és Marcus Aurelius (161-180) uralkodására. A mozgalom legközismertebb nevét, az alapítóról, Monatnusról kapta, aki egyben az irányzat első prófétája is volt.6 Az ókori egyháztörténet egészen napjaink számos bizonytalanságot mutat a keresztyénséggel összefüggésben. Ez a megállapítás hatványozottan is igaz a montanista mozgalomra nézve. Az információk behatárolt volta és a források tartalmának sokszor egymással ellentétes meghatározásai sokféle megközelítést tesznek lehetővé az irányzat megítélése szempontjából. Egyes megközelítések kizárólag távtanításként értékelik, míg más helyek az „Új próféta- ság” befogadása mellett hoznak fel érveket. Eusebios úgy beszél róluk mint „Isten egyházának ellenségeiről”, „az emberiség elleni áskálódókról”, „mérgező férgekről” vagy' „tévtanítók szektájáról”.7 A montanizmus heretikus jellegének bizonyítására, számos korabeli, a montanizmussal szemben fellépő tanult ember éíveléseit is felvonultatja.8 9 * Bonwetsch olyan belső egyházi törekvésként ítéli meg, ami az egyház egész életének a megváltoztatását tűzte ki célul, a Krisztus második, azonnali visszajövetelének a várásával és tudatával. A montanizmus, a parazia tudatában, az igaz keresztyén létforma lényegét minden, az egyházi élet belső lelki megújulásának és fejlődésének gátat szabó tényezővel szemben állva határozta meg ,'J

Scaff egyenesen olyan rendkívüli irányzatként értékek a montanizmust, amely határtalan szupranaturalizmussal és puritanizmussal lépett fel a gnosztikus racionalizmussal szemben. Az első olyan irányzat, amely őszinte jó szándékkal kezdeményez megújulást, ugyanakkor borúlátó, hiper- keresztyén fanatizmus is jellemzi.111 Ritschl szintén a montanista mozgalom pozitív jelentőségéről beszél.11

6 A Montanista elnevezést csak a negyedik század közepétől használja a mozgalom, ezért is használtuk a címben, Tertullianussal összefüggésben, a korábban használatos „Új prófécia” elnevezést. A névbeli különbözőségen túl tartalmi különbségek is kimutathatók, melyekre később térünk ki a tanulmányban. L. Didymus, De trinitate 3,41 Douglas Powell kiemelésében (Tertullianists and Cataphrygians. In Vigiliae Christianae 29 (1975) 42. p.)

7 Eusebius Pamphilius: The History oj the Church from Christ to Constantine. (Ford. G. A. Williamson) Baltimore, 1967, Penguin, 217. p.

8 Külön említi: Abircius Marcellust, Miltiadest, Apolloniust, Serapiont, Irenaeust. L. Eusebius: i.m. 217-228. p.

9 Bonwetsch, G. Nathaneael: Geschichte des Montanismus. Erlangend881, 139. p. Vö. Pekkán, Jaroslav: The Emergence of the Catholic Tradition.1. köt. Chicago, 1971, The University of Chicago Press, 98. p.

111 Scaff, Phikp: History of the Christian Church. 2. köt. 8. kiad. New York, 1905, Chales Scribner’s Son, 417. p.

11 Ritschl, Albrecht: Die Entstehung der altkatholischen Kirche. 2. kiad. Bonn, 1857. Vö.: Hatnack, Adolf von: Montanism. The Encyclopaedia Britannica. 17. köt. 13. kiad. New York, 1926, The Encyclopaedia Britannica Inc., ad vocem.

81