Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra
Füsti-Molnár Szilveszter Knox a mozgalom értékelésénél felhívja a figyelmünket arra, hogy az egyház történészek sok esetben túlértékelték a montanizmus jelentőségét Tertullianus miatt, akinek köszönhetően „híressé” vált a mozgalom.12 A montanista törekvések ma leginkább az adventista és pünkösdi mozgalmak tanításaihoz hasonlíthatók. Jelen tanulmánynak nem célja kitérni a montanizmus részletes teológia- és egyháztörténeti jelentőségének bemutatására és elemzésére, a továbbiakban csak Tertullianusszal és az Észak-Afrikai kontextussal való összefüggés szempontjából emeljük ki a legszükségesebb teológiatörténeti összefüggéseket.13 A keresztyénség növekedésével egyenes arányban következett be az egyház elvilágiasodása. A keresztyén tanítás formálissá vált, ami az erkölcsök lazuláshoz vezetett. Központi kérdéssé vált, hogy az egyháznak milyen kapcsolatot szabad fenntartania a világgal. Szükség van-e a keresztyén egyházon belül radikális lépésekre annak érdekében, hogy a világ felé nyitottan még több embert tudjon megszólítani? Vág)' sokkal inkább az lenne a megfelelő út, ha az egyház elszigetelné magát a világtól és így tudná megőrizni tisztaságát egy elkötelezett társadalmi közösségként?14 A kérdésekre adható válaszokban új értelmezést kellett nyernie a szentség attribútumainak az egyházra vonatkoztatva. Ezeknek a folyamatoknak a hatására körvonalazódott később az a kettős állapot, ami megkülönböztetést tett a klerikális és világi között (ecclesia est numeru episcomm). A montanista törekvések az egyház elvilágiasodásától akartak megóvni. Szándékuk eredményessége azonban mindenképpen olyan gyökeres változást eredményezett volna, melyben a gyülekezetek létszámai radikálisan csökkent volna, jelentős kihívásokat támasztva így' az egyház méreteivel és missziós gyakorlatával szemben. Montanus prófétának hirdette magát, aki a Szentlélek kinyilatkoztatásait közvetíti az egész egyház számára. A Paraklétosszp lett próféta főként János evangéliumára és jelenéseire támaszkodott. Montanus nem csak magáról állította, hogy igaz próféta, hanem két hűséges követőjéről Priscilláról és Maximilláról is, akik férjüket és családjukat elhagyva az új tanok hirdetésének szolgálatába álltak.15 Az „Új prófétaság” a negyedik evangélium 12 Knox, Ronald Arbuthnott: Enthnsiasm. Oxford, 1949, Clarendon, 25. p. 13 Szlávik Gábor mostanában megjelent tanulmánya a Montanizmus mozgalmának egyháztörténeti jelentőségét tárgyalja a kis-ázsiaí térségben a legfrissebb kutatási eredményeknek megfelelően. Yö.: Szlávik, Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban. Közép-Phryga montanizmusa. In Egyháztörténeti S^emie, 7. évf. (2006) 1. sz. 14 Vő. Harnack, Adolf von: i.m. 13 Az, hogy a mozgalomban kiemelt prófétai tisztségében nők is szerephez jutottak, kiváltotta a katolikus püspökök felháborodását és növelte a montanizmussal szembeni ellenszenvüket. Vö. Bruce, Frederic Fyvie: The Spreading Vlame. Exeter, 1964, Paternoster, 219. p. 82