Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Szathmáry Sándor: A szabadság teológiája

A SZABADSÁG TEOLÓGIÁJA

tói: „Mi elhagytunk mindent és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?’ Jézus egészen különös módon nem mondja azt, hogy a jutalom maga, hogy engem követtek. Pedig valóban ez az igazság. Jézus azonban meghökkentő módon így válaszol: mindenki, aki elhagyta bátyit, vagy testvéreit, apját,

vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a spáy^orosát kapja, és meg- örökli áttörök életet” (fii 19, 27. 29.) Vagyis Jézus a szabadság alapján áll, és követőit tágas térre vezeti, ahol az élet általa elhozott, emberileg nem sejtett végtelen gazdagsága nyílik ki. A szabadsághoz hozzá tartozik, szükség van teljességre, jutalomra, Isten ajándékainak még nagyobb átélésére. O azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. A szabadság az, hogy „amiket szem nem látott, fii! nem hallott, és embernek sejve soha meg nem sejtett azokat készítette Isten az őt szeretőknek" (lKor 2,9). A szabadság mindig azt jelenti: van tovább, és Jézus mindig ezt mutatja meg követőinek. A szabadság azt jelenti: örököljük az Istent, örököstársai vagyunk Krisztusnak, ránk vár Istennek az a be nem látható és fel nem mérhető ajándéka, ami mindig meglepetést jelent, mely minden elhívás mögött ott áll, és az egész megváltás éltető motorja. Pál azt mondja: nem vagytok szolgák többé, nem kell félnetek, mert a fiák egyúttal örökösök Isten be nem látható gazdagságában. Eltűnik tehát a félelem, melyben félteni kellene életünket, attól, hogy lesz-e érte jutalom, vágj' sem, sőt a szabadság, amely kinyílik beláthatatlan, és végtelen távlatba vezet. ,Minden a tiétek — mondja Pál akár élet, akár halál, akár jelen, akár jövendő, ti pedig Krisztuséi, Krisztus pedig Istené” (1 Kor 3, 21-23). Isten mindig adni akar, és aki belép Isten világába, az azt a szabadságot éh át, melyben az ember nem tudja fel sem mérni, mert nincs hozzá léptéke azt, aki az Isten, és amit ő még tartogat nekünk. Pál azt írja az Efezusi levélben: „adja meg nektek Isten, hogy fel tudjátok fogni, hogy mi a kegyelem szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége" (Ef 4,18) majd így folytatja: „hogy így beteljesedjetek Istennek teljességével, Krisztusnak minden ismeretet feliilhaladó szeretetével. ” Olyan szójáték van itt, ami lefordíthatatlan. Megismerni Krisztusnak azt a szeretetét, amely felülhalad minden ismeretet. Van tehát teljesség, melyet az ismeret nem tud már be sem fogadni, és Pál mégis ennek a megismerésére hív. Vagyis Pál tud valami többről, ami a jelent messze felülhaladja. Azt írja: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nekünk" (2Kor 4,17). A szabadság itt lesz igazán szabadság, ahol az ember Isten dicsőségében részesedik (Róm 5,2), mert ennél többet ember el nem képzelhet, sem nem kaphat. Itt beteljesedik és végéhez ér a szabadság. János a Jelenések könyvében hasonlóan fogalmazza meg ezt: „Es láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „íme az Isten sátora, az emberekkel van, és ő velük Jog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jaj kiáltás, sem fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónuson ülő ezt mondta: „íme újjá teremtek mindent És így

63