Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A szférák felszabadítása

Sawyer Frank helyezi az egyházat, amely autonóm a saját területen — ez pedig teljes el­fordulás Cicerótól és Platóntól.”13 Augustinus bírálta a kapzsiságot, és azt is mondta, hogy amikor a szegényeket segítjük, Krisztus ügyét visszük előrébb. Kísérletet tett a rabszolgák felszabadításának segítésére, és kifejezetten elítélte a gyermek­rabszolgaságot.14 Megvilágosító észrevételei voltak az „igazságos háború” eszméjéről. Szünet nélkül munkálkodott, és rendkívüli módon tudta egye­síteni személyes hitét és társadalmi látását. Nem egészen világos azonban az, ahogyan a két uralomról beszél. Nem mindig lehetünk biztosak abban, mikor gondol hitre és hitetlenség­re, vagy egyházra és államra, vagy éppen újplatonista háttere miatt lélekre és anyagra.15 Sajnos Augustinus arról is emlékezetes, hogy egyetértett azzal, hogy a donatistákkal szemben politikai erőszak is alkalmazható.16 Augustinust olvasva azonban azt találjuk, hogy egyre többet és többet írt Istennek a teremtésben adott jó ajándékairól, és annak szükségességéről, hogy ezeket mások javára, és Urunk és Megváltónk dicsőségére használ­juk. Augustinus tehát Isten kegyelmének emberi életeket és azon túl a társadalmat is átformáló erejét hangsúlyozta. Úgy tűnik, Augustinus egyre jobban megértette, hogy amikor azt mondjuk, hogy „a kegyelem teljessé teszi a természetet”, ezzel egyben azt is mondjuk, hogy „a kegyelem helyreállítja és átalakítja a természetet”. Luther: két ország, de az élet egésze „coram Deo” Az a társadalom, melyben Luther igazságosságról és gazdasági kérdésekről beszélt, feudális berendezkedésű volt: jobbágyokkal és föl­desurakkal (beleértve az egyházat is mint földbirtokost). Luther javasolta a jóbcl-év gyakorlatának visszaállítását, hogy minden ötvenedik évben a föld visszakerülhessen az elszegényedett családokhoz, és az adósságokat elengedjék. Az mondta, hogy jobb szegényen az Isten oldalán, mint gaz­dagon a gonosz oldalán állni.17 Idézett a római szenátortól, Catotól is: „Az egyszerű tolvajok a várbörtönben vannak, míg a nagyobb, közismert tolvajok aranyba és selyembe öltöznek.” Szorgalmazta, hogy a gyülekezeti lelkipásztorok prédikáljanak a gazdasági igazságtalanságok ellen. Nagy lépést tett minden tisztességes munka pozitív értékelésének irányába, de nem ment el olyan messzire, mint Kálvin az üzlet és a kereskedelem adta lehetőségek értékelésében. Igaz prófétaként azonban ösztönösen ráér­zett a korai kapitalizmus, az egyre növekvő szabadpiac elképzelés 13 Henry R. Van Til, The Calrinislk Concept of Culture (Grand Rapids: Baker, 1972), 85. 14 Bram Grandia, 'Zenen maul syven: Over sahhatjaar en jubdjaar als Gods bevrijdende economic (Baarn: Ten Have, 1998), 162. és másutt. 15 J. Douma, Po/itieke verantwoorde/ijkheid (Kämpen: Van den Berg, 1984), 39skk. 16 Hans Küng, Great Christian Thinkers (New York: Continuum, 1977), 69skk. 17 Grandia, 192. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom