Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A szférák felszabadítása
A SZFÉRÁK FELSZABADÍTÁSA és az iparosodás kezdeti jeleinek erkölcsi kihívásaira. Azt mondta, hogy a hitetlenség és a tévtanítás lelki ügy, ezért nem lehet ellene vassal harcolni.18 Luther két birodalomról vagy szféráról beszél: törvény és evangélium (például állam és egyház), és azt mondja, hogy nem szabad összetéveszteni ezeket. Ezzel továbbsegítette az „életkörök felelősségének” eszméjét. Luther erőteljesebb politikai hivatástudatot szánt a keresztyén embernek, mint Augustinus, és a tolerancia mellett is inkább kiállt. 1530-ot követően azonban egyre inkább amellett érvelt, hogy az államnak kell megoldania a vallási problémákat. Később a „cuius regio eius religio” eszmét demokratikus gondolkodók kritikával illették. Karl Barth bírálta a hitleri idők evangélikus egyházát, amiért annyira szétválasztotta a hitet és a politikát (két teljesen elkülönülő szférára), hogy az egyház nem tudta kellően felemelni szavát a fasizmus igazságtalanságaival, zsarnokságával és holocaustjával szemben. Anabaptisták Az anabaptista mozgalom számos olyan kérdéshez vezetett, melyre az uralkodó egyházak gyakran nem fordítottak kellő figyelmet. Ezek közé tartozott annak kérdése, hogy létezhet-e egyáltalán igazságos háború, illetve nem kcllene-e még inkább a pacifizmus irányába elmenni. Foglalkoztatta őket állam és egyház viszonya, valamint a vallásszabadság kérdése. Életben tartották Krisztus hegyi beszédének fontosságát, amikor a polgári vallás mindenkit megkeresztelt, és Krisztus követésének nyilvános gyakorlása már alig jelentett többet a kor kulturális hagyományinak követésétől. Kálvin: a politika mint az igazságosság elősegítésének szent hivatala Kálvin a polgári kormányzatok szent hivataláról beszélt.19 Azt a fontos megjegyzést tette, hogy az alsóbb szintű kormányzatoknak a nép pártját kell fogniuk a zsarnok uralkodókkal szemben. A kálvinizmus történelme során a zsarnok uralkodókkal szembeni ellenállás sokat vitatott kérdéssé vált. A gazdaság terén Kálvin több haladó kijelentést tett. Ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy ne kérjünk kamatot a szegényeknek adott kölcsönre (ahogyan azt az egyház gyakran hangsúlyozta az 5MÓZCS 23:19-20 és a Lukács 6:35 alapján). Kálvin különbséget tett az üzleti célú kölcsön és a szegényeknek adott kölcsön között, és azt mondta, hogy az előbbire lehet kamatot szedni, de azt is mértékkel. Mindezt azonban a közjó kontextusába helyezte, és azt tanította, hogy annak, aki pénzt kér kölcsön, annyi haszonra kell szert tennie vele, amennyi kamatot a hitelezőjének fizet. 18 Douma, 51. 19 Kálvin János, A keresztyén vallás remiszere (Pápa: Református Főiskolai Nyomda, 1910), lV.20.ii. 13
