Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A szférák felszabadítása

A SZFÉRÁK FELSZABADÍT ÁS A

II.

Keresztyén etika: néhány lépés a felszabadító igazságosság megvalósulása felé

Pál apostol többek között a Róma 12:l-21-bcn beszél arról, hogy a test minden tagjára szükség van, és ezeknek a tagoknak együtt kell működniük. Jóllehet ez hivatkozási alap volt arra, hogy a láb maradjon a helyén (a társadalom statikus értelmezése), nem ez a megfelelő értelmezése Pál mondanivalójának. Platón az értelem, az akarat és a szenvedély egyensúlyára törekedett. Az értelem olyan, mint az a kocsis, amelyik a befogott lovakat igyekszik irányítani. Ennek analógiájára Platón úgy fogta fel a társadalmat, mint amiben a filozófus-kormányzók, az őrzőkatonák és a dolgozók (föld- és kézművesek) egyensúlya valósul meg. Pál valószínűleg nagyra értékelhette Platón lovakat féken tartó kocsisát, de ennél továbbment, mert Jézus Krisztusban megtalálta értelmünk megújításának forrását. (Pál ugyanúgy a görög nous% szót használja, mint Platón.) Ez vezet a mindennapi engedelmességhez mint élő áldozathoz. (Róma 12:1- 2) Pál ezt követően világosan beszél arról, hogy minden egyes tagnak szüksége van a másikra, és közösen munkálkodnak azon, hogy elérjék a jót. Jóllehet különböző karizmákkal (ajándékokkal, talentummal, lehetőségekkel, javakkal) rendelkezünk, minden egyes tag a többihez is tartozik. Meg kell osztanunk, amink van, ajándékainkból a másiknak is adnunk kell, és a rosszat jóval kell meggyőznünk. Ez egy nagyon dinamikus elképzelés az igazságosságra törekvésről. Ismert előttünk, hogyan alkalmazta ezt Pál az úr és szolga között támadt vitában a Filcmonhoz írt levélben, amikor nem megszokott társadalmi modellekben gondolkodva fejtette ki nézeteit. Az első lépés az igazságosság felé értelmünk és kapcsolataink megújulása.

Tekintsünk át néhány példát arra, hogyan törekedett a keresztyén etika az igazságosság megvalósítására. Különös figyelmet fordítunk az elosztó igazságosság eszméjére és az életkörök felszabadítására.

Augustinus: „De Civitate Dei” - választás Isten és a világ között

Augustinusszal kapcsolatban eszünkbe jut a világosság és a sötétség megkülönböztetése, Isten uralma és a világ szerinti uralom: a civitas Dei és a civitas terrena közötti választás. Nem két földrajzi területről beszél, hanem két princípiumról: hit és hitetlenség, Isten szeretete és elsősorban önmagunk szeretete. Azt is tudta ugyanakkor, hogy a búza és a konkoly együtt nő. (Máté 13:24-29) Látta, hogy Platón és Arisztotelész úgy tekintett az államra (a kormányzatra), mint ami túlságosan felölel mindent. Augustinus Isten szuverenitása alá helyezte az államot és további korlátokat szabott neki azzal, hogy az egyháznak saját hatáskört biztosított. Elmondható tehát: „Figyelemre méltó, hogy Augustinus az állam mellé