Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában

Börzsönyi József apjához, küldje el Támárt, hogy szeme láttára készítsen süteményt, Támár megjelenése Amnon házában, az étel elkészítése és annak felkínálása Amnonnak, aki az ágyában fekszik. Tehát a cselekmény lépcsőzetesen halad előre az erőszaktételig. Az utolsó mozzanat előtt, az erőszaktétel elkövetése előtt az elbeszélő bemutatja, hogy Támár hogyan kísérli meg megelőzni a gonosz tettet, de nem képes rá. A cselekmény csúcspontja után az elbeszélésben nem egy közvetle- nül következő leszálló rész jön, hanem egy újabb erőteljes összeütközés következik, amikor Amnon el akarja küldeni Támárt, ő pedig ezt meg­próbálja elkerülni, ismét sikertelenül. E mögött a cselekmény-vonulat mögött ereszkedik le nyugvópontra a cselekmény egyelőre, amint Támár hangosan kiált és sír amiatt, ami vele történt, és Absolon bátyja próbálja megnyugtatni. Az elbeszélés időleges nyugalmi szintet ér el, amikor Támár, elkülönítetten él a testvére házában, Dávid nem tesz semmit, és még Absolon sem tesz semmit azon kívül, hogy nem beszél Amnonnal. Tehát az elbeszélés lépcsőzetesen emelkedik a csúcspontig, ami az erő­szaktétel, aztán egy másik csúcspont, az elkergetés, és aztán fokozatosan ereszkedik, míg végül eléri azt a nyugvópontot, ahol már általában nincs cselekvés (de ezzel még nem érkeztünk el a megoldást hozó eseményig, két év múlva ismét fellángol a dolog). A feszültséget az elbeszélés azzal hozza létre, hogy az elején ott áll egy terv arról, hogyan kerüljön Támár Amnon házába, és az nem világos, hogy sikeres lesz-e ez a stratégia. Hasonlóképpen az sem világos, hogy amikor Támár már ott van Amnon házában és elkészítette az eledelt, Amnon miért utasítja el, hogy egyen, és miért küld el mindenkit. Mind­ezek a lépések az olvasó számára értheteüenek, mert Amnon valódi szán­déka még nem tárult fel, és titokzatos marad egészen addig, míg arra kéri Támárt, hogy feküdjön le vele. Támár elutasítja, és ekkor az a kérdés tá­mad, hogy vajon sikerül-e megelőznie az erőszakos tettet, vagy' Amnonnak sikerül elérni végcélját. A történet ironikus oldala az, hogy míg Dávid azt gondolja, hogy segít fián, addig a lánya baját, megrontását idézi elő. Tudatlanul ő küldi őt oda, ahol erőszak áldozata lesz, megalázottan és szégyenteljesen, és ezzel saját maga számára is katasztrófát okozva. Ez az ironia Dávid számára fokozza az erőszaktétel jelentőségét. 4. Az idő elég egyenletesen halad az elbeszélésben. A legtöbb ese­ményt jelenetek képviselik az elbeszélésben, amelyekben a párbeszédnek központi szerepe van, amint azt már fentebb is megjegyeztük. Az össze­foglalást tartalmazó versek elég ritkák, és csak arra szolgálnak, hogy az időszakokat elhatárolják. A legtöbb cselekedet néhány óra alatt végbe­megy, és a kezdettől a végéig nem vesz több időt igénybe, mint néhány nap (nincs pontos megjelölés az időre nézve, így lehetetlen is az időtartam pontos meghatározása). Tehát nincs jelentős különbség az elbeszélés ideje és az elbeszélésben foglalt események ideje között, és az elbeszélés e két idő-szisztémája valójában fedi egymást. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom