Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
TámAr és Amnon története irodalmi elemzése Az elbeszélés nem tartalmaz szimultán eseményeket vagy visszacsatolásokat. Az idő egy irányba halad, a szokásos kronológiai rendtől minden eltérés nélkül. Ezért azt lehet mondani, hogy az elbeszélésben az időnek nincs különösebb szerepe. Az idővel való bánásmód következtében (az elbeszélés idejének és az elbeszélt esemény idejének a variálása) az sem világos, hogy a szerző felismerhetővé akarja-e tenni számunkra, hogy mi a fontosabb, maga az erőszaktétel eseménye vagy az, ami előtte és utána töténik. A szerző elidőzik az erőszaktétel előkészületeinél éppúgy, mint az arra való reakciónál, míg magáról az eseményről rövid híradásban tudósít. Ez arra enged következtetni bennünket, hogy a hangsúly az elbeszélésben az események emberi, pszichológiai oldalán van inkább, mint a cselekedeteken. Ez a felfogás összhangban van azzal, hogy nagy számban van a szereplők belső, lelki állapotára vonatkozó közlés. 5. A helysein egészen fontos szerepet játszik az Amnonról és Támárról szóló elbeszélésben, bár a helyszín és az azt kitöltő tárgyak nincsenek konkrétan leírva, a bibliai elbeszélések mértékének megfelelően néhány megemlítésre kerül, mint pl. Amnon háza, Absolon háza, Amnon házában a belső szoba, az ajtó, az ágy, ezek alkotják a teret az események számára, ugyanakkor bizonyos szerepet töltenek be a cselekmény keretein belül is. Amnon és Támár egész története Jeruzsálemben játszódik (az az elbeszélés, ami követi és majd folytatja, kitágítja a horizontot Baal-Hazor- ig és Gesúrig, de Jeruzsálem marad a központ). Az elbeszélés korlátolt területén belül van mozgás egyik helyről a másikra, és ez is életes elemet jelent a cselekmény fejlődésében. Az elbeszélés központi képe az a tény, hogy Támár elmegy a házából az Amnon házába, és abból a szobából, ahol az ételt készítette, abba a szobába, ahol Amnon fekszik. Ezután ezt majd követi az ellenkező irány is, ami központi jelentőségű a cselekményre nézve, Támár elkergetése Amnon házából, és az a tény, hogy Absolon házába megy. A cselekmény ott fejeződik be, ahol Támár mozgása véget ér, amikor elkülönítetten a testvére házában tartózkodik. Az egyik házból a másik házba való átmenetei emlékezetünkbe idéz valamit, amiről két fejezettel előbb történik említés, a Betsabéról és Úriásról szóló elbeszélésben. Ennek az elbeszélésnek a kezdetén Betsabé a maga házából átmegy a király házába, Dávid rendelkezésére, éppen így ebben az elbeszélésben, Támár átmegy a maga házából Amnon házába Dávid kérésére, mindkét esetben az eredmény a törvénytelen nemi kapcsolat. Később a Betsabéról szóló történetben Dávid Úriást arra ösztönzi, hogy menjen haza, saját házába, de Úriás nem kívánja elhagyni a király házát éppúgy, mint Támár nem kívánja elhagyni Amnon házát. Az Amnonról és Támárról szóló elbeszélés és a Betsabéról és Úriásról szóló elbeszélés közötti kapcsolat azzal is jellemezhető, hogy mindkettőben a D3K7 gyök szerepel. Elbeszélésünkben ez a gyök hatszor fordul elő, két különböző jelentéssel, az egyik az együttél jelentés, a másik a 99
