Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és Amnon története irodalmi elemzése tán és azzal, hogy elküldi őt Amnon. Ez a szenvedés és hátrányos helyzet különösen a 20. vers végén hangzik el: Támár elkülönítetten lakott testvérének, Absolonnak a házában. Támárnak azért kellett ott lakni testvére házában, magányos asszonyként, mivel nem mehetett férjhez. Az erőszaktétel után szégyenteljes állapotban volt, az elküldéssel Amnon figyelmen kívül hagyta Támár helyzetét, jövendőjét. Ez erkölcsi aljasságát még jobban érzékelteti, mint maga az erőszaktétel. Ebben a tekintetben ez az elbeszélés ellentéte a Dina elleni erőszaktételnek, mert ott Sikem feleségül akarja venni, kész mindent adni, és mindent megtenni, mert gyönyörködik Jákob lányában. Támár szándéka az, hogy megváltoztassa a végzetes döntést. Ez esetben nem sorakoztat fel érveket, mert már látta, hogy Amnon hogyan bánik kéréseivel. Amnon feleletéről nem hallunk, nem válaszol semmit Támár ellenvetésére, megint csak hallgatás van a részéről, illetve csak az elbeszélő számol be arról, hogy hogyan viselkedik, pontosabban, hogy szolgájának milyen parancsot ad. Csak kikövetkeztetni lehet, hogy nem hatja meg Támár érvelése, amiről csak ennyi található a beszámolóban: nem akart hallgatni rá. Van azonban egy finom különbség az előző esethez képest, amikor az elbeszélő azt mondja, hogy nem akart hallgatni a hangjára. most pedig, hogy nem akart hallgatni rá. Annak az érzékeltetése lehet ez, hogy az első alkalommal meghallgatta, amit Támár mondott, de nem fogadta el, a második alkalommal már meghallani sem akarta. A 17. vers. Az elbeszélő Amnon rendelkezését nem pusztán a szokásos módon vezeti be, hogy ti. mondta a szolgájának, hanem még azt is elé teszi, hogy kiáltott a szolgájának. Ezt azért kell beletenni az elbeszélésbe, mert a szolga valahol távol volt, valahol kint, hiszen Amnon mindenkit kiküldött a közeléből. Először tehát be kellett hívni, hogy aztán rendelkezését elmondhassa. Kettős megjelölés van a szolgára is: először a “IS73 fiú, aztán a rnt^O szolga, ez a két megjelölés Támár megalázásának fokozását jelenti: a király lányát egy olyan valaki küldi el, aki csak egy fiú a háznál, sőt még annyi se, csak egy szolga. Amikor Amnon azt a rendelkezést adja a szolgájának, hogy küldje el Támárt, akkor az igét többes számban használja , ezzel mintegy számítva arra is, hogy Támár esetleg heves ellenállást fog tanúsítani, aminek a legyőzésére egy szolga nem is elég. De az ajtó bezárására már egy szolga is elegendő, ott már egyes számú az ige. A rendelkezés, amit Amnon a szolgájának ad, mély megvetésről árulkodik, a Támár iránti együttérzés teljes hiányáról, amit még hangsúlyosabbá tesz az, hogy a szolgájának a X3 formával valami kérést fejez ki, kérlek, azzal pedig, hogy Támárról annyit mond, hogy ezt, J"IXT HK , a megvetést fejezi ki. Valami semmibe nézett, személytelen valaki, míg előzőleg az összetartozás érzéséről beszélt, amikor testvéremnek szólította, a birtokos személyrag a rokonság erősítését szolgálta. 89
