Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József mellett található annak a ténynek ellenére, hogy az elbeszélésben elég ritkán fordul elő melléknév. Ezenfelül az első melléknevet még fokozot- tabbá teszi a mellé helyezett nagyon határozószó, a másodikat pedig az teszi nyomatékossá, hogy a mondat elején áll, mindjárt a kötőszó után. A héberben 10 szó foglalkozik itt a gyűlölettel és csak három a szeretettel. Ily módon érezhetjük a leírásból a gyűlölet intenzitását, és ez azt az érzést keld az olvasóban, hogy a gyűlölet végtelenül erősebb lett, mint a szeretet. Ez az összehasonlítás teszi teljesen világossá a gyűlölet intenzitását. Milyen nagy volt a szeretet az elején (Annyira gyötrődött, hogy beteggé tette magát! Miért olyan ross% a kinézeted király fia minden reggel?), a gyűlölet pedig ezt is messze felülhaladta. A gyűlölet ilyen eleven leírása után nem lehet semmi kétség az olvasóban afelől, hogy hogyan értelmezze Amnon szavait Támárhoz: kelj fel, és menf. Miután arra használta Támárt, hogy szexuális igényét kielégítse, kidobja mint eg\' tárgyat, mint amit tovább nem kíván használni. Az olvasó megvetése Amnon iránt még élesebbé válik, és magatartása utálatot, undort vált ki. A 16. vers. Az ebben a versben nehezen érthető, legtöbben nyilvánvaló szövegromlást állapítanak meg, Bar-Efrat szerint a LXX Lucian változata őrizte meg a helyes formát. Az ezt mondja: Nem, testvérem, mert ez a rossz még nagyobb annál, amit tettél velem, hogy most elküldesz engem. A masszoréta szövegből szerinte nem lehet pontosan meghatározni a jelentést és annak a stilisztikai vonatkozását. A lényeg azonban világos. Támár kijelentésének a fontossága az elbeszélés keretein belül abban van, hogy arra utal, ahogyan a szerző minősíti Amnon cselekedetét. A szerző nem mond közvetlenül ítéletet, de véleménye kikövetkeztethető abból, amit Támár mond. Ebből azt tudjuk meg, hogy Támár elkergetését az erőszaktétel után még rosszabbnak és elítélendőbbnek tartja, mint magát az erőszaktételt. Felvetődik itt a kérdés, hogy az elkergetés hogyan lehet elveten- dőbb, mint az erőszaktétel. Úgy tűnik, hogy az ellenkezője az igaz, az erőszaktétel a nagyobb gonoszság. A kérdés megválaszolására az a törvény világít rá, amely a Deut 22,28-29-ben van megírva, és ehhez hasonló az Ex 22,15. Hasonló található az ókori asszír törvényben: Aki elrabol egy nőt, az adjon a nő apjának háromszor annyit, mint a váltság értéke, amit egy szűz leányért adnak, vegye feleségül, és nem bocsáthatja el.5 Az ilyen törvények szándéka nemcsak annyi, hogy megbüntesse az erőszakosko- dót, hanem az is, hogy biztosítsa az áldozat emberi értékét, garantálja egzisztenciáját és szociális helyzetét. Nem szükséges azt feltételezni, hogy Támár speciálisan a törvény formális megsértésére utal. Arra a pszichológiai szenvedésre, szociális sérelemre utal, amely érte az erőszaktétel foly5 Pritchard, J. B. : Ancient Near Eastern Texts. The Middle Assyrian Laws. Tablet A, Paragraph 55. 88
