Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és A MN on története irodalmi elemzése említése, az ellentét pedig fokozza a rossz kinézetet. A reggelről reggelre vagy minden reggel fordítás azt adja vissza, amit a héber szöveg ismédéssel fejez ki. Az ismédés, ami nem szokadan a héberben, hangsúlyosan juttatja kifejezésre azt, hogy minden reggel. Egyszerre két dologra történik ezzel utalás. Először azt fejezi ki, hogy Amnon rossz kinézete nem egy-két napig tartott, hanem hosszú ideig, gyötrődése hosszú ideig tart, tehát Támár iránd szerelme sem valami múló képzelgés. A másik, hogy szenvedése miatt nem tud aludni, és ez az, ami rossz kinézetének az oka, kölönösen is reggel. Jónádáb azzal folytatja: nem akarod nekem elmondani? Ez a kérdés mintegy sürgeti a választ. Azt is sejteti, hogy Amnon nem nagyon akar feltárulkozni. Bár Jónádáb észreveszi barátja rossz kinézetét, de az nem igyekszik bizalmába avatni. A 'b szóval Jónádáb a közveden viszonyra utal, amely közte és Amnon között van, és arra, hogy ha másoknak nem is akarja felfedni gondolatait, érzéseit, de tőle ne tartsa vissza. Amnon válaszában a mondat első helyére kerül az a személy, aki a központi téma, Támár. Ez a mondatszerkezet arra teszi a hangsúlyt, hogy mi az oka Amnon jelen állapotának és arra a tényre, hogy gondolataiban a legelső helyen áll Támár. Amikor hozzáteszi, hogy Absolon testvérem testvére, azzal utal arra is, hogy milyen összetett családi viszony van a dologban és arra is, hogy milyen problémát jelent szerelme. Jónádáb közveden reakciója Amnon vallomására az, hogy részletes cselekvési tervet terjeszt elő, hogy ha az apja eljön meglátogatni, mit mondjon neki. Ez egy beszéd a beszédben. Ezeket a szavakat majd elismétli maga Amnon az apjának, az apja pedig üzenetként Támárnak (és majd még az elbeszélő is elismétli, amikor a kérés beteljesedéséről beszámol). A 6-7. versek. Amikor az elbeszélésben ilyen ismédésekre találunk, akkor figyelni kell arra, ami közös bennük, és arra is, ami eltérő, hogy az egész jelentőségét megragadhassuk. A főpont mind a három változatban változadan, mindjárt az elején megtalálható, hogy Támár menjen el Amnon lakására. Mind a három változat említést tesz a rokoni kapcsolatról is (testvérem, testvéred). Nem az azonosítás végett, hanem inkább abból a szempontból, hogy illő, hogy a testvér segítse a testvér felépülését, és annak a lehetősége megvan, hogy a szűz Támár látogatást tegyen testvére házánál. Ami a különbséget illeti, feltűnő, hogy a kérés minden beszélőnél egyre rövidül. Jónádáb beszéde szavaiban is, tartalmában is több mondatra terjedt ki, hosszú mondatsor. A szerkezet megfelel annak a tartalomnak, amit mond, jelzi a helyzet komplikáltságát, részletezi a tervet, amely minden mozzanatot megemlít a cselekvéssorban, amik szükségesek ahhoz, hogy eredményes legyen javaslata. Első látásra a sorrend tűnik idegennek és logi- kádannak, ahogyan Amnonnak Jónádáb a dolgokat elmondja, és majd Amnon előadja, hiszen előbb hangzik el, hogy eledellel tápláljon engem, és majd utána, hogy készítse el az eledelt saját szemem láttára, valójában ez fordított sorrendben történhet. Ha azonban közelebbről megnézzük, hogy Jónádáb mit mond el Amnonnak, akkor kiderül, hogy nem olyan cselekvési sorrendet sorol el, ahol a cselekedetek követik egymást, hanem inkább két 77