Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában

Támár és A MN on története irodalmi elemzése említése, az ellentét pedig fokozza a rossz kinézetet. A reggelről reggelre vagy minden reggel fordítás azt adja vissza, amit a héber szöveg ismédéssel fejez ki. Az ismédés, ami nem szokadan a héberben, hangsúlyosan juttatja kifejezés­re azt, hogy minden reggel. Egyszerre két dologra történik ezzel utalás. Először azt fejezi ki, hogy Amnon rossz kinézete nem egy-két napig tartott, hanem hosszú ideig, gyötrődése hosszú ideig tart, tehát Támár iránd sze­relme sem valami múló képzelgés. A másik, hogy szenvedése miatt nem tud aludni, és ez az, ami rossz kinézetének az oka, kölönösen is reggel. Jónádáb azzal folytatja: nem akarod nekem elmondani? Ez a kérdés mintegy sürgeti a választ. Azt is sejteti, hogy Amnon nem nagyon akar feltárulkozni. Bár Jónádáb észreveszi barátja rossz kinézetét, de az nem igyekszik bizalmába avatni. A 'b szóval Jónádáb a közveden viszonyra utal, amely közte és Amnon között van, és arra, hogy ha másoknak nem is akarja felfedni gon­dolatait, érzéseit, de tőle ne tartsa vissza. Amnon válaszában a mondat első helyére kerül az a személy, aki a központi téma, Támár. Ez a mondatszer­kezet arra teszi a hangsúlyt, hogy mi az oka Amnon jelen állapotának és arra a tényre, hogy gondolataiban a legelső helyen áll Támár. Amikor hozzáteszi, hogy Absolon testvérem testvére, azzal utal arra is, hogy milyen összetett családi viszony van a dologban és arra is, hogy milyen problémát jelent szerelme. Jónádáb közveden reakciója Amnon vallomására az, hogy részle­tes cselekvési tervet terjeszt elő, hogy ha az apja eljön meglátogatni, mit mondjon neki. Ez egy beszéd a beszédben. Ezeket a szavakat majd elismétli maga Amnon az apjának, az apja pedig üzenetként Támárnak (és majd még az elbeszélő is elismétli, amikor a kérés beteljesedéséről beszámol). A 6-7. versek. Amikor az elbeszélésben ilyen ismédésekre találunk, akkor figyelni kell arra, ami közös bennük, és arra is, ami eltérő, hogy az egész jelentőségét megragadhassuk. A főpont mind a három változatban változadan, mindjárt az elején megtalálható, hogy Támár menjen el Amnon lakására. Mind a három változat említést tesz a rokoni kapcsolatról is (test­vérem, testvéred). Nem az azonosítás végett, hanem inkább abból a szem­pontból, hogy illő, hogy a testvér segítse a testvér felépülését, és annak a lehetősége megvan, hogy a szűz Támár látogatást tegyen testvére házánál. Ami a különbséget illeti, feltűnő, hogy a kérés minden beszélőnél egyre rövidül. Jónádáb beszéde szavaiban is, tartalmában is több mondatra terjedt ki, hosszú mondatsor. A szerkezet megfelel annak a tartalomnak, amit mond, jelzi a helyzet komplikáltságát, részletezi a tervet, amely minden mozzanatot megemlít a cselekvéssorban, amik szükségesek ahhoz, hogy eredményes legyen javaslata. Első látásra a sorrend tűnik idegennek és logi- kádannak, ahogyan Amnonnak Jónádáb a dolgokat elmondja, és majd Amnon előadja, hiszen előbb hangzik el, hogy eledellel tápláljon engem, és majd utána, hogy készítse el az eledelt saját szemem láttára, valójában ez for­dított sorrendben történhet. Ha azonban közelebbről megnézzük, hogy Jónádáb mit mond el Amnonnak, akkor kiderül, hogy nem olyan cselekvési sorrendet sorol el, ahol a cselekedetek követik egymást, hanem inkább két 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom