Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában

Börzsönyi József kérést érint, amit a héber igeidők is mutatnak, a2 első, hogy a testvérem jöjjön el.\ a második, hogy tartson életben engem eledellel. A második kérés úgy tűnik, hogy tartalmazza az első tárgyát. Támár azért jöjjön el, hogy tartson életben eledellel. A valóságos tény azonban éppen az ellenkezője, az igazi igény az, hogy Támár jöjjön el, míg a második kérés csak magyarázat, motiváció az eljövetelre. Jónádáb, hogy egy kicsit elhomályosítsa az eredeti kérést, a fi­gyelmet a második kérésre irányítja, arra, hogy életben tartson eledellel, ezt azzal éri el, hogy ezt részletesebben kifejti, készítsen eledelt a szeme láttára, hogy lássa, és saját kezével táplálja. A két ige, amelyik a héberben perfectumi forma + vav (nntyyi és t6dX1) a cselekvést írja le, ezek előkészítik, és ezektől függ az életben tartani ige (’Q’jOrilJ, az imperfectumi forma, ami a kérést fejezi ki. A cselekvések közül a második, hogy a kezéből egyen, még fontosabb, mivel ez fejezi ki a fizikai közelséget Jónádáb elleplezi a valósá­gos szándékot azzal, hogy a figyelmet a kevésbé fontos cselekedetre irányít­ja, mégpedig úgy, hogy egy alárendelt mellékmondatot tesz oda, ti. azt, hogy én lássam. Ez az alárendelt mondat megmagyarázza és kiterjeszti azt, amit az előzőkben az a kifejezés, hogy szemem láttára, már jelzett. így lett belőle az a hosszabb leírás: készítsen eledelt a szemem láttára, hogy lássam azt. Ez a kifejezés, a szemem láttára azt akarja elérni, hogy nehogy úgy történjen a dolog, hogy otthon elkészíti az eledelt és valamelyik szolgájával elküldi. Különösen az a kifejezés, hogy saját kefével, azt kívánja elkerülni, megelőzni, hogy az a helyzet álljon elő, hogy valaki más táplálja a beteget. A mondat szerkezete tehát a következő: küldje el testvéremet Támárt - tápláljon engem eledellel és készítsen eledelt a szemem láttára - hadd egyek a saját kezéből hogy én lássam azt. A valóban fontos pontok a mondat elején és végén szerepelnek, ti. hogy tegyen látogatást Támár Amnon otthonában, és hogy saját kezéből egyen. A részletezés és kiterjesztés pedig azt a benyomást kelti, hogy a fő dolog az, hogy Amnon lássa, hogyan készíti el Támár az eledelt, és ez keltse fel az étvágyát, hogy egyen és helyreálljon. Ezt a benyomást erősíti a 11 “13 gyök használata, amit Jónádáb kétféleképpen is használ, igeként: tápláljon engem, tartson életben és főnévként: IP 13 . A főnév egyedül ebben a törté­netben szerepel (Ezékielnél 34,20 más jelentéssel). Az ige kétszer fordul elő a Bibliában, Abnér halálakor, amikor Dávid elutasítja, hogy kenyeret vagy bármi mást egyen, míg a nap le nem megy (2Sám 3,35), és Dávid gyerme­kének betegsége idején, amikor Dávid nem ért egyet házának véneivel, elöljáróival, hogy eledelt vegyen magához (12,17). Ezek az összefüggések arra engednek következtetni, hogy ez az étkezés valakinek a megelevenedé- sét eredményezi, aki szomorú vagy gyászol. Hogy Jónádáb ezt a gyököt ismételten használja, azt hangsúlyozza, hogy Támár jövetelének az az ér­telme, hogy megelevenedjen, életben maradjon a beteg, és nyilvánvaló, ha ez a szándék, akkor a kérést nem lehet elutasítani. Amit Amnon mond, még 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom